Szombaton azért kellett bepasszíroznom a hétfőre kiírt MR-t, mert a főorvosnő titkárnője telefonált, hogy a doktornő szabadságra megy, ezért csak akkor tud személyesen leletezni, ha előrehozzuk a vizsgálatot.

Ennek megfelelően hétfő délután, miután a diákjaimmal megírattam a versenyvizsgát az idei japáni útra, bejelentkezés nélkül mentem az Onkológiára a leletemért. Még nem volt kész... Néztem egyet.

Másnap aztán kaptam egy telefont a gumigyárban: a főorvosnő titkárnője volt, hogy megvan a lelet, mehetek érte. Kettőkor leadja a képalkotó recepcióján. Kapóra jött, hogy aznap Évivel vonattal jöttünk fel, az meg a Déliig közlekedett. Még láttam eltávozni a recepciósokat és meglepően kevés ember volt a váróban, de szerencsére el tudtam kapni azt a "nővér srácot", aki szombaton olyan ügyesen szúrt meg és nagyon jófej volt, mert a hivatalos szabályokat áthágva bekapcsolta a gépet és kinyomtatta, meg CD-re is kiírta a leletemet.

Azt a leletet, ami minden eddiginél pontosabban van megfogalmazva, konkrét koordinátákkal a tumorok leírása mögött. A tumorok leírása mögött, akik kilencen vannak...

Úgy vannak leírva, hogy még meg is vannak számozva és sorrendbe vannak téve. Az első hat az, ami már februárban megvolt. A legelső kettő változatlan. A többi nőtt. Ezek közül csak a hármas számú para, mert a négyes, ötös, hatos meg volt sugarazva és náluk ez ilyenkor még "normális"-nak mondható.

Amellett viszont, hogy a harmadik nőtt 2 mm-ert, az az igazán aggasztó, hogy megjelent újabb három... Kicsikék, mert 1, 2 és 4 mm-esek. Ráadásul összehasonlítgattuk a korábbiakkal (pl. az augusztusi lelettel) és van olyan, ami gyanús, hogy esetleg ugyanaz, csak eddig meglapult, de van olyan, ami egyértelműen újnak tűnik.

Ez elég nagy baj.

Gondolkodtam, hogy felhívom Anyuékat, de aztán rájöttem, hogy foglamam sincs hogyan fogják fogadni, ha telefonon beszélünk, plusz rá is értem, így inkább hazamentem hozzájuk. Apa híreket nézett, Anyu internetezett. Szokás szerint örültek neki, hogy megleptem őket a látogatásommal.

Először Anyunak mutattam meg a leletet. Aztán Apát is elkaptam, mikor ment (volna) rágyújtani. Hét és nyolc között állíthattam be, tíz utánig beszélgettünk hármasban. Voltaképp az érdekelt volna, hogy mit tegyünk most: kihez rohanjak? Az idegsebészekhez, vagy az Onkológiára?

Az lett a döntés, hogy a professzor asszony hétfő-szerdán rendel, OncoTeam meg csütörtökönként van, szóval mindenképp az ehetibe kéne bekerülnöm. így lemondtam a mai tolmácsolást, helyette reggel nyolc előtt találkoztunk Apával. Talpig kékbe öltöztem, mert az a remény színe. :-)

Nos, remény az még sok kell, mert innentől kezdve minden negatívan alakult.

1. A professzor asszony nem volt benn, mert valami képzésen vesz részt, Tímea helyettesítette.

2. Tímea ambulánsan rendelt, ezért fél 10-kor(!) szóltak, hogy menjünk le az ambuláns rendelésére. (Mi nyolckor érkeztünk és direkt úgy mentünk, hogy a 9-kor kezdődő ambuláns rendelése előtt beszélhessünk a prof.asszonnyal. Nos, ennek egyik  része sem jött be, beállhattunk a sorba)

3. Lehalt kétszer is a teljes kórház informatikai rendszere. így Tímea később kezdett rendelni egy órával, majd délben is várni kellett. Egy cukros beteg rosszul lett. A nagy várakozások közben én kiszaladtam reggeliért, Apa meg elment 11-re a labor leletemért (mert hétfőn proaktív módon ott is jártam, mégpedig kísérettel: Anna aznap adta oda ugyanis az esküvői meghívóját és a kávézózás előtt konkrétan a rendelőben találkoztunk). Viszont többször is elaludt az antiepileptikum miatt - amit ő is szed - ezért délben inkább hazaküldtem pihenni.

4. 14:37-kor lettem behívval, ami masszív negatív rekord eddig a várakozások terén.

Az öltözőből mindent hallani, ami benn történik az orvosi szobában, ezért hallottam az előző beteg vizsgálatát, meg azt is, ami rólam szólt... Tímea megkérdezte, hogy miért én lettem behívva, mire az asszisztens mondta, hogy reggel óta itt vagyok már. Aztán hallottam, ahogy megnézi az MR-emet, telefonál valakinek, majd eldönti, hogy aláírat velem valamit és kemoterápiát fogok kapni.

Itt átfutott az agyamon, hogy elszaladok, mert nálam a kemoterápia a NEM NEM NEM kategória. Előző este átbeszélgettük a dolgot és a helyzet az, hogy jelen tudásunk szerint az a biztos halállal egyenlő, de annak is a szenvedős alfajával. Apa előadta, hogy a Keytruda milyen hiper szuper, meg hogy mekkora benne a remény, a kemoterápia pedig micsoda kudarc, erre itt állok, és hallom, hogy a Keytruda fel sem merül, mint opció, miközben 2 hónapja még azt mondták, hogy ha terápiaváltásra kerül sor, akkor azt kapom.

Persze nem szaladtam el, de elhatároztam, hogy ezek után SEMMIT nem fogok aláírni az ambuláns lapon kívül.

Kiváncsi vagyok az orvosok tudják-e, hogy az öltözőből mindent hallani, mindenesetre Tímea azzal indított, hogy megkérdezte: miért jöttem?

Valószínűleg arra számított, hogy neki kell majd elújságolnia a nagy hírt, de elébe vágtam a dolgoknak és nyíltan megmondtam, hogy megkaptam az MR leletemet és eredendően a professzor asszonyhoz jöttem volna...

Most ő helyettesíti.

Tudom.

Akkor nyilván tudom már, hogy mi a helyzet a fejemmel.

Igen.

A progresszió jelentős, ezért valószínűleg terápiát kell váltani.

Igen, számítottam rá.

Ő a #@+!%/=/"'"!'+'" infúziós terépiát javasolja.

Ez a Keytruda?

Nem.

Nekem azt mondták, hogy terápiaváltás esetén Keytrudát fogok kapni.

Mikor és ki mondta?

A februári kontrollon és az aktuális vizsgáló orvosom, a professzor asszonnyal konzultálva.

Jó, hát ez végtére OncoTeam döntés, ami pedig holnap lesz.

Azt már a professzor asszony fogja vezetni?

Nem. Ő fogja helyettesíteni.

És a jövő hetin már lesz a professzor asszony?

Igen.

Kérhetem, hogy akkor inkább azon az OncoTeam-en tárgyaljanak?

Voltaképpen igen...

Akkor azt szeretném!

Itt lett egy kis kínos csönd. Ez a látogatás nem épp úgy alakult, ahogy Tímea tervezte és láttam rajta, hogy a helyzet neki is kellemetlen. Mégiscsak itt egy beteg, akinek neki kell elmondania, hogy... szóval valahol értem, hogy a kihallgatott WBRT-t már nem is merte felhozni. (A WBRT a teljes koponya besugárzás és remek 2%-os a sikerrátája, amellett, hogy kognitív mellékhatásai is vannak. Ez megint a másik NEM NEM NEM kezelés).

Azzal indokolta egyébként a Keytruda nem adását, hogy a jelek szerint abszolút aktívak a folyamatok az agyamban és ilyenkor nem lehet.

Ez azért fura, mert Apa meg pont olyan tanulmányokat olvasott, amikben azt mondták, hogy agyi történések esetén kifejezetten hatásos. Carter elnöknek is ez tüntette el az agyából a kis szemeteket.

Tímea javasolta, hogy beszéljek idegsebésszel és el is hiheti, hogy azóta is ezen vagyok...

Az OKITI-ben persze sokadszorra vették csak fel a telefont, mire mind Imre, mind Sipos doktor elpályázott már, de holnap állítólag mindketten lesznek. Sőt, Imre holnap az OKITI-ből valami szupertitkos helyre megy magánrendelni és engem nem érdekel mennyibe kerül a magánrendelése, szívesebben mennék arra. Hogy meghallgasson, hogy megnézze a korábbi leleteimet is, hogy szánja rám azt az időt, amikor dönt, hogy esetleg meg lehet-e újra műteni? Mondjuk a három új kis szemetet, meg az egy régebbi nagyot...? Egyébként nekem mindegy, hogy melyikükkel beszélek, csak Imre onkológus is, meg Debrecenbe is lejár, de azt mondják van eleve egy Neuroonko team is, aminek ők ketten meg a CsodaSebész a tagjai(?) és én annyira, de annyira bízom mindhármukban!

Imádnék egy újabb Cyberknife műtétet, de az sem érdekel, ha kapok még egy köcsög koronát, akár Debrecenben, sőt, ha kell, fel is vághatják megint a fejem. Csak légyszi légyszi légyszi ne mondjanak le rólam! Még semmiképpen ne!