A múltkori remek foghúzatási kísérletet elmeséltem a második CyberKnife műtét során az orvosnak, mire kérés nélkül írásba adta, hogy egy ilyen pontbesugárzós műtét után minden fajta fogkezelés megengedett.
Ugyanakkor Nóra, a családi fogorvosunk is megtudta, hogy őt kihagytam volna, ezért nehogy…
A végén minden jó. Ha nem jó, az nem a vége.
Győzni jöttem!
Egy csodálatos nő
Az idei Oscart elvitte Enyedi Ildikó elől egy chilei film, ami mindaddig egyáltalán nem érdekelt, amíg ma el nem olvastam róla egy kritikát és meg nem néztem a trailerét.
A trailerét, amin semmi, de semmi más nem történik, csak megy egy nő, akit fúj a szél. Röpködnek felé a levelek, a szél meg…
Hallelujah
Hétfőn Handel Messiash-át énekeltük. Bár nekem nem csak a családom jött el, hanem két barátnőm is (egyikük a párjával, akit most mutatott be!), azért eléggé izgultam: konkrétan a kezdés előtt 5 perccel még nem voltam benne biztos, hogy fellépek...
Ugyanis légyszi ne kérdezzétek meg többet, csak…
Énekel az ország!
A kemoterápia másnapján, azaz május 10.-én csütörtökön hazamentem a húgomhoz és egész nap aludtam. Meg küszködtem a hányingerrel. Két mondat tartotta bennem a lelket:
Az egyik Rékáé, a gyógyszerész barátnőmé, aki csak annyit jegyzett meg: nem baj, a mellékhatás a hatás jele.
A másik pedig a mentős…
„Egyébként a fiam így halt meg 27 évesen”
Az egész kemoterápia ezerszer jobban viselt meg lelkileg, mint fizikailag.
Maga a kezelés ugyanis csak egy infúzió. Egy infúzió, ami elvileg egy óra alatt csepeg le. Az én esetemben mondjuk kettő volt, mert Józsi - aki saját bevallása szerint egy "tökös nővér" - nem jól állította be.
Józsi nővér…
Negyedik műtét és negyedik roham - egy napon
Ami persze még véletlen sem negyedike volt, nehogy megártson, de a kiheverése azért mára esett...
Minden úgy kezdődött, hogy szépen időben keltem, készülődtem, de valahogy nem volt az igazi. Főztem zabkását, de nem esett jól. Nézegettem a ruháimat, de nem tetszettek. Bevettem a gyógyszeremet, de az…
Evolúció
A két maszk használata között két hónap és két nap telt el.
Az anyagukon kvül minden más: a perspektíva, a szorítás, az érzet.
Mégis, ez volt az egyetlen értelme és egyben a legjobb része a mai napnak. De erről majd holnap mesélek...
May the force be with you!
Ha véletlen elfelejteném, hogy holnap 10-kor műtétem lesz, akkor nem ebben a világban élnék. Ebben a világban ugyanis annyira fáj (ismét) a hátam, hogy már lassan sírni tudnék.
De nem sírok.
Beveszek egy jó kis morfinos tablettát és addig is, amíg elkezd hatni, blogot írok...
Ez a pusztító…