Ha véletlen elfelejteném, hogy holnap 10-kor műtétem lesz, akkor nem ebben a világban élnék. Ebben a világban ugyanis annyira fáj (ismét) a hátam, hogy már lassan sírni tudnék.

De nem sírok.

Beveszek egy jó kis morfinos tablettát és addig is, amíg elkezd hatni, blogot írok...

Ez a pusztító hátfájás utoljára tavaly július-augusztusban kínzott, többek közt akkor, amikor beindult a nagy láz Airbnb-n és én éjszakánként némán nyüszítettem a gangon együtt aludtam a vendégeimmel. Már akivel :-) Januárban is hasonlóan fájtam ugyan, de akkor sajnos (már? még?) nem hatott az Antidolor VIII, most viszont erősen remélem, hogy több szerencsém lesz.

Egy évvel ezelőtt ezen a napon jutottam el a saját háziorvosomhoz (pénteken ugyanis csak az ügyeletes volt benn), mentünk be reggel a sok várakozó előtt és maradtunk 40 percet egy teljes körű kivizsgálásra és kaptam Quarelin-t Lenkétől (ő a házidokim) - aki maga migrénes - ami végre hatott a fejfájás ellen.

Másnap kaptam meg a gyönyörű (de komolyan!) labor eredményem, délután voltam szemésznél ÉS optikusnál akik megerősítették, hogy szemfenék fertőzésem SINCS és jutottunk el odáig, hogy negyedikén, azaz csütörtökön  délelőtt muszáj lesz felhívni az Onkológiát...

Idén már most hónapokra előre megvan a kezelési tervezetem.

Május 3.-a 10:00: Második Randi CyberKnife-fal. Még nem tudom milyen ruhát vegyek fel, mert még nem döntöttem el, hogy szeretném-e, ha lenne újabb találkozónk...?* Mindenesetre a maszkom überkirály, sokkal szebb, mint a múltkori és holnap ilyenkor már végre ő is itthon lesz velem, velünk.

Május 9.: Kemoterápia START. Előző nap fogok menni utoljára tolmácsolni - elvben, de persze később hívhatnak még - a gumigyárba. Két nappal utána pedig leutazunk Anyuval a kórustáborba a Balatonhoz - amennyiben engedélyezik és elég jól vagyok hozzá. Ez a program konkrétan olyan, mint a libikóka. Minden évben megvan, hogy melyikünk akarja jobban: idén például ugyanazon a napon mondta le ő a részvételünket és mondtam igent rá én - egymástól teljesen függetlenül és a főszervező zavarodottan írt vissza, hogy most akkor mi van? :D Nem titkolom a betegségemet, de reklámozni sem szoktam, szóval csak azt feleltem, hogy egy "apró orvosi beavatkozás" miatt bizonytalankodunk és Anyu túlaggódik. Ez az éves, egyetlen Anya-lánya programunk, szóval ha egy mód van rá eléggé ragaszkodom hozzá.

Június XY.: Kemoterápia II. Ha minden igaz 6.-án szerdán (? - legalábbis a 4 hetes intervallum alapján akkor kellene) jöhet a második felvonás. Remélem eddigre túlleszek minden iskolai programon (miniszülői, közös óra a Japán Iskolával, osztályozó vizsgák), a kiutazóim pedig rajtra készen állnak, hogy 10.-én kirepüljenek Japánba.

Július: Keytruda, azaz Immunterápia START - akkor is, ha megadja a NEAK ingyen és akkor is, ha nem. Egy orvosi ajánlás esetén ugyanis fizetősön is hozzájuthatok és miután már emberbarátibb az ára (már "csak" kb. 700 000 Ft/infúzió), valahogy összekaparjuk. Állítólag ha négy kezelés után bebizonyosodik hogy hatásos, akkor átveszi a finanszírozását a NEAK automatikusan, úgyhogy összesen annyit kellene kibírnunk anyagilag. Elvben. És ha, ha meg ha. De ez még nagyon messze van. Állítólag ugyanakkor ez rosszabb, mint maga a kemoterápia, szóval ettől tartok egy kicsit, de választásom úgysincs sok. Lehet, hogy hülyeség, de miután az Interferon is júliusban kezdődött 3 éve, és arra is végső soron jól reagáltam nagyon erősek benne a reményeim, hogy itt is hasonló lesz a koreográfia. (A másfél éves Interferon kezelést álltólag a betegek 80%-a adja fel idő előtt a súlyos pszichés hatásai miatt - mondjuk azt nem bánom, hogy ezt a statisztikát csak utólag tudtam meg). Ekkor már nem lesz gimnázium, muszáj szabadságon lennem a főállású helyemen, sőt, még a gyárban is éves leállás lesz, úgyhogy minden adott hozzá, hogy olyasmiket csináljak, amiket nem szeretném, ha mások is látnának...

Biztos hülyeség, de ekkor telik le a másfél év az Interferon után is és OK, hogy annak a befejezésekor én úgy gondoltam a másfél évet, hogy az alatt nagy baj ne legyen (és hát... mint tudjuk azért lett), de valahogy azt is vélelmezem, hogy ha ennyi idő alatt nem lettem elpusztítva, akkor... hm... mondjuk azt nem tudom állítani, hogy akkor már biztos nem leszek, de azt igen, hogy a partecédulámon már nem állhat olyan, hogy "hirtelen", meg "váratlanul" avagy "tragikus hirtelenséggel". Ekkorra elmondhatom, hogy az elmúlt másfél évben mindenkivel találkoztam, akivel kellett, minden segítséget megkaptam, amit lehetett, minden követ megmozgattam, amit tudtunk és ha ennyi sem volt elég, akkor egyszerűen csak patkányhiány van Dominikán, szóval mennem kell újjászületni! :-) A szüleim vérét onnantól kezdve másnak kell szívnia, de remélem ennyit rá tudok bízni az öt testvéremre. ((Basszus, szerenádoznak az utcában!!! Nem nekem, de akkor is... de jó, hogy nyitva hagytam az ablakot!!! :-) )) 

Augusztusra nem tervezek újabb fájdalmakat, sem rohamot, ellenben 24.-ére szeretném magam annyira összeszedni, hogy mondhassak egy szép beszédet a Nagypapám halálának évfordulóján (mert remélem idén is lesz valami mise-féle, ha már tavaly "elloptam a show-t" (és a közönség egy részét) a hülye rohamommal). Egyébként nyilván nem fogok, mert ha lenne is alkalom, csak sírnék, mint egy óvodás... Viszont, talán eddigre már eldől, hogy hat-e a Keytruda és meglesz a sugárműtét végleges eredménye is.

Ezek adják meg az alapot arra vonatkozóan is, hogy Szeptembertől hogyan folytatódik az életem? Valahogy azt érzem, hogy ha átvészelem ezt a Krisztusi kort, akkor már igazán nagy bajok nem érhetnek, de valljuk be: azért éreztem én már nagyobb baromságokat is!

Szóval ez a tavaszi-nyári terv. De mint tudjuk, minden út kis lépésekből áll és nekem az első "kis lépés" holnap jön el...

*update: időközben beszéltem Kingával, a kolléganőmmel a problémáról, akinek az volt az első kérdése, hogy "a robot milyen színű?" Innen is látszik, mennyire nem vagyok még felkészülve az új kor kihívásaira! Igenis egy randin össze kell öltözni a partnerrel, erre miért nem gondoltam???