Péntek reggel még kellett a fájdalomcsillapító.

Szombaton már talán nem, de délelőtt babaúszás volt, utána átjött Kata meg Fecó délben és háromkor együtt mentünk Katával a kozmetikusomhoz. Ő ugyan nem ismerte korábban Jucit, de a szemben levő házban dolgozik és nagyon tudtam ajánlani.

A babaúszás egyébként hihetetlen édes volt. Pontosan három héttel korábban voltunk utoljára és fura volt, hogy a két alkalom között nekem kb. kiszedtek a fejemből mindent :-) egyébként mind a négyen kicsit pilledtek voltunk, a babával az élen. De jó volt, vicces volt, fotós volt. Sajnos ebben a szezonban az utolsó is volt, mert nyárra a medencét kiadták másoknak.

Utána egy kis időre aztán ledőltem és ekkor érkeztek a Katáék. Nálunk is ebédeltek és utána mentünk el a kozmikusomhoz.

Jucit nagyon kedvelem. Nem csak azért, mert majdnem egyidősek vagyunk, de azért is, mert mindent tud rólam. És ő az az ember, akinek ha a betegségemről mesélek, akkor tudja miről van szó. A legjobb barátnőjét Szilveszterkor vesztette el. Agyi áttétekben. Szegény lány mellrákkal kezdte, utána olyan volt, mint aki abból  meggyógyult, csak sokat szédült. Aztán egy átlagos napon megint nem volt jól, az anyukája kérte, hogy ne üljön kocsiba, de ő megtette. Volt egy kis rutin balesete, nekiment a szalagkorlátnak, beütötte a fejét. Ebből lett a koponya CT, ami 22 db áttétet mutatott ki... Igértek ugyan neki valamennyi sugarazást, de már soha nem kapta meg, annyira legyenült.

Én nem fogok ebbe a hibába esni, tudatosan hagyom magam rendesen pihenni. De az nagyon jó érzés, hogy vannak barátaim, akikkel meg tudom beszélni a hasonló problémáimat és a kozmetikusom pont ilyen.

Vasárnap délelőtt tartottam egy magán órát, aztán a következő hét kezdődhetett a "sugár utáni kontroll"-al az onkológusomnál.