Kellett pár nap, hogy ezt a posztot meg tudjam írni.

Nagyjából egy hete elkezdett hullani a hajam. Nem durván, csak fésülködéskor tele lett a fésűm hajszálakkal. Meg hajmosáskor összehajaztam a kádat. Meg a párnám lett reggelre szokatlanul hajas. Nem nagyon, csak annyira, hogy látványos legyen a korábbi szinte nullához képest.

Nem estem pánikba, gondoltam ez természetes: tavasz van, itt hajváltás ideje. 

Már épp kezdtem megszokni, hogy újra sok hajam van, annak minden pozitív velejárójával. De gondoltam a természet okos és ha így szeretné, akkor legyen így.

Az Interferon alatt anno hullott rendesen, mondták is előre, hogy fog, de azt is, hogy nem fog kihullani a teljes.  Na akkor átéltem a csomókban hullás élményét, de tulajdonképpen csak megritkult, ami azt jelentette, hogy kb. úgy néztem ki, mint egy átlagos nő, mert ha vékony szálú is, de nálam minden fodrász "sírt", amikor csinálta a hajam, mert eredendően rengeteg van. így aztán hosszabb a vágása, a beszárítása, a bodorítása stb. Szóval annak a hatása annyi volt, hogy átlagos lettem, de alapvetően egyenletesen. Mialatt az Interfecót lőttem magamnak, úgy egy fél évvel a kezdés utántól (amikor a "hulladákok" helyett újak kezdtek nőni) már csak azt jegyezték meg a fodrászok, hogy szokatlanul sok a babahajam és vagy megmagyaráztam miért, vagy nem.

Amikor ott egyébként növekedésnek indult a fejszőrzetem volt egy nagyon vicces jelenség: a jobb szemem egyik szélső szempillája is olyan növekedésnek indult, hogy végül több mint dupla hosszúságú lett, mint a többi. Ezen egyébként nagyon jól szórakoztam és mindaddig szívesen hakniztam a kis mutánssal, amíg szegényt utol nem érte a végzete. 

De most azt vettem észre kedden, hogy szó sincs egyenletes hajhullásról: konkrétan kopasz foltok jelentek meg a fejemen. Szerdán hazamentem Anyáékhoz és megmutattam Anyunak, mire rezzenéstelen arccal közölte: "Hát igen, citosztatikumot kapsz, annak ez a hatása" MICSODA??? De nekem ezt senki nem mondta!

Miért, mit gondoltam az Alopécia mit jelent?

Elmondom mit gondoltam: SEMMIT!

Orvosi latinul ugyanis még mindig nem tudok... 

Anno Esztertől elkértem a kemoterápia mellékhatásainak listáját. Vonakodott odaadni, mert szerinte nem érdemes elolvasnom, nehogy beképzeljek magamnak dolgokat. Mondtam neki, hogy nem vagyok az a hipochonder típus, de tudni szeretném mi vár rám. Volt még egy kísérlete, hogy "interneten úgyis fenn van" és ő is csak onnan tudja leszedni, de ragaszkodtam hozzá, hogy kaphassak egy kinyomtatott verziót. Végül ezt meg is kaptam annak a szövegnek a kíséretében, hogy itt aztán le van írva minden, de a gyakorlatban "nem lesz semmi más egy kis hányingeren kívül, de a hányáscsillapítós infúzió miatt valószínűleg még annyi sem lesz". És higgyem el, ez már egy új generációs kemoterápia, nem a klasszikus leszedálós.

Azt nem mondom, hogy mindent elhiszek Eszternek kiindulva az eddigi interakcióinkból, de átfutva a papírt azt gondoltam hátha most nem kamuzik. 

Hiba volt.

De az is hiba volt, hogy megbíztam a szüleimben, hogy szólnak, ha látnak a leírásban valami lényegeset. Átfutották a papírt, de nem mondtak semmit.

Utólag azt mondta Anya, hogy csak nem akartak megijeszteni, meg nem lehetett tudni, hogy milyen mértékű lesz, én viszont kegyetlenül kiakadtam, mert az egyetlen amit nem bírok elviselni, ha nincs semmi kontrollom a velem történő események felett.

Nem hiszem, hogy elkezdek hajat hullatni csak attól, hogy oda van írva, hogy ez gyakori mellékhatás, de az egész biztos, hogy borzasztóan megalázó tud lenni, ha mondjuk olyan helyen kezdek kopaszodni, amit a tükörben nem látok, de a tanítványaim, az ő szüleik, a kollégáim stb. előbb veszik észre mint én.

Anya remek érzékkel még el is szólta magát, hogy ő már észrevette korábban, csak nem akart megijeszteni, aminél aztán teljesen eldurrant a fejem.

Most nem igazán állunk szóba, mert borzasztóan kiakadtam, hogy pont ők "árultak el". Az objektív felem ugyan tudja, hogy tanárnak is tilos a saját gyerekét tanítania és lehet, hogy nekem is baj volt, hogy nagyon rájuk hagyatkoztam az orvosi kérdésekben, ami most kijött miért volt rossz ötlet: negatívumot képtelenek nekem mondani. Viszont ezzel sajnos egyáltalán nem segítenek.

Egyszer már megmondtam Apának, hogy ne küldjön át többet semmi tanulmányt, ami nem érint engem. Pl utólagos statisztikákat a gyógyszeremről, amit szedtem, de már abbahagytam, meg sikersztorikat más típusú rákos gyógyulásokról, vagy más gyógyszerkombinációkról stb. Engem jelen pillanatban semmi nem érdekel, ami számomra nem elérhető, vagy nem releváns. Azóta nem is küldözget.

Nagyon sok mindent el tudok viselni és a hajkihullásnak is vannak jó oldalai azon az ordas közhelyen túl is, hogy "utána erősebb és szebb lesz": kipróbálhatom milyen a kopasz lét, tudok a hét minden napjára frizurát és hajszínt választani, még az is lehet, hogy kevesebbet kell kozmetikushoz járnom(?), nem kell tovább próbálgatnom a samponokat stb. és mondjuk Fruzsival egyik kis reggelizésünk helyett elmehetünk egy paróka boltba is (már kinéztem hova!). 

Csak jobban szerettem volna, ha tudok erről előre. Mert erős vagyok meg minden, de utálok kiszolgáltatva lenni olyan váratlan eseményeknek, amikre fel is lehetett volna időben készülni.

Egyelőre még nem vagyok egyébként kopasz. Egyelőre még tudom úgy elválasztani a hajam, hogy ne is látsszódjanak a tar foltok. Egyelőre még én is kivárásos állásponton vagyok, mert hátha megáll a folyamat, vagy csak ennyi volt. Az igazi kihullás ugyanis pár nap alatt szokott megtörténni.

De igenis fel kell készítenem rá a kis lelkemet és az egy hosszabb folyamat. 

Meg addig kellene parókát is csináltatnom, amíg még látszik, hogy normál esetben milyen a frizurám, hogy legyen egy olyan parókám (is), amit hordhatok az olyan közösségekben, ahol már megszoktak olyannak, amilyen vagyok. 

Mert lehet hogy kiullik a hajam, de attól még lélekben nem leszek (azonnal) kókusz-fejű, vagy kopasz.