Szerencsére nem vagyok babonás, sőt a péntek 13.-ákat határozottan szeretem: velem rossz még nem történt ilyen napon. Nagyon reméltem, hogy ezúttal se fog cserbenhagyni a szerencse, de azért valljuk be: meg is dolgoztam érte!
Reggel hajnali egykor keltem, mert tegnap gyakorlatilag hétkor összeestem a fáradtságtól... A francia vendégemmel emiatt már nem volt érkezésem beszélni az elutazása előtt, mindenesetre ha mást nem, azt képtelen leszek elfelejteni, ahogy áfonyalekvárral ette a lazacos sushit...
A nap nulladik órával indult. Szóltam (végre) a takarítónőnek, hogy légyszi kezdje nálunk a felmosást, hogy ne kelljen "búvárkodással" indítanunk ezeket a reggeleket, aztán a kiutazó lányokat is ki tudtam értesíteni meg beszélni velük pár szót. Nagyon örültek az eredménynek, bár sejthették, miután a két másik feminin pályázó még hétfőn, a teszt után előállt a farbával, hogy ők valójában jövőre mennének, most csak kipróbálták magukat. Mondjuk annyiból jó döntést hoztak, hogy tényleg ők írtak gyengébb dolgozatot (de ők is tanulnak kevesebb ideje). Közben válaszolt a japán iskola is és azt mondták biztosan tudja fogadni a fiú iskola mind a két jelentkező srácot is. így végre végre nem lesz sírás: aki akar mind kijuthat! :-) Még maradtam kicsit beszélgetni a kolléganőkkel, aztán bementem a céghez... Elvben egy hét múlva jár le a táppénzem és szerettem volna tudni, hogy mire számíthatok?
Háromnegyed 11-kor értem be, de Eszter, a HR-es kezdetben nem volt nagyon kedves, kicsit kb. le is cseszett, hogy csak úgy beállítottam és majdnem elhajtott a számlákkal is (most adtam le 3 hónap BKK számlát, miután az eddigi látogatásaim alkalmával sosem volt benn). Végül megbeszéltük, hogy 1-re visszajövök és elmentem addig ebédelni a közelbe Antihoz, a kedvenc salátázómba. Felmerült, hogy átugorhatnék az irodánkba is, de inkább telefonáltam a directoromnak és ezt jól is tettem, mert kisvártatva Japánból(!) hívott vissza. Azt mondta épp most indul haza és gyorsan le is szerveztünk egy randit jövő szerdára.
Mire visszamentem Esztert mintha kicserélték volna, tök jófej lett, a számlákra azt mondta, hogy "persze, átnyomjuk" és laza, vidám, cuki volt. Megtetszett neki az ötlet, hogy kiadják a tavalyi szabadságomat és utána visszamehessek táppénzre még ugyanannyi időre. Azt mondta, hogy egyáltalán nem kell félnem tőle, hogy ezalatt az idő alatt kirúgnának, ő is a munkaadóm és ahhoz neki is lenne egy-két szava, ha valaki megpróbálná ezt megtenni! Nagyon szurkol, és ő is mindenhol az immunterápia magasztalását hallja. Most egyébként épp kicsit aggódik, mert nagyon sokan megkeresték a héten a cégen belül, hogy a választások eredményeként el terveznek menni az országból... Mesélt róla milyen megterhelő volt elküldenie március elején az embereket, hogy napokig kész volt tőle és a legrosszabb az volt, amikor a mi egyik menedzserünknek kellett felmondania. Szegény állítólag egyáltalán nem számított a döntésre, és mindeközben most várja a barátnője a második gyereküket... de mire a kilépő papírjait intézték már talált másik állást. A cég egyébként anyagilag mindenkivel korrekt és nagyvonalú volt, csak emberileg méltatlan, hogy azok az emberek, akik ezeket a döntéseket hozták ide sem fáradtak, hanem mindent őrá lőcsöltek. Viszont, kap egy új kolléganőt és ezt már nagyon várja! Azt elhiszem!
Ilyenkor azért mindig elgondolkodom és csendben hálát adok, hogy ennyire klassz munkahelyem van. Nem tökéletes és nyilván sok minden történhetett volna másképp, de ahogy velem a betegségem idején viselkednek, az rendkívül megnyugtató és azt kell, hogy mondjam: különleges!
Abban maradtunk, hogy hétfőn újra beszélünk a jövőről. Ő is kíváncsi, hogy mi a döntés a kezelésem folytatásával kapcsolatban meg hogy mit hogyan kellene intéznünk jövő péntekig és persze még sok kérdésre én sem tudtam a választ. "Hálatelt szívvel" jöttem el, de komolyan!
Három hónapja kreténkedünk a Virányos iskolával és már a gimiválasztásba ugyan nem számít bele, de azért elmentem letudni a marketing köröket náluk. A nyolcadikosaik közül ketten jönnek biztosan a Majorba és egy várólistás emberke van, a két hozzánk jövőből viszont az egyik 5 évfolyamos lesz, a másik meg épp nem volt jelen (de a nővére már a suliba jár! Ismerem is!), úgyhogy nem tudom mennyi haszna volt a bemutatómnak, mindenesetre a gyerekek kedvesek voltak, nekem meg jó érzés volt, hogy megcsináltam. Hazafelé együtt mentünk Zsuzsival és panaszkodott, hogy most úgy néz ki, hogy az igazgatóhelyettesük egy 27 éves kiscsaj lesz, akit imád az igazgató, mert szintén matek tanár, holott kevesebb ideje tanít, mint például ő (azaz Zsuzsi). Sajnos erre nem volt nehéz rátromfolnom a ténnyel, hogy a mi giminkbe is most írtak ki igazgatóhelyettesi pályázatot és az 5-ből 4 jelentkező külsős és olyanok, mint egy 64 éves nyugdíjas, meg egy 25 éves kertépítő...
A Virányos után haza tudtam ugrani egy kicsit pihenni és takarítani, mert koradélután lelécelt a francia lakóm, estére meg vártam egy svájcit.
Anyuékkal ötre beszéltük meg a randit a Kálvinon. Én késtem, ők meg nagyon csinosak voltak, de még így is pontosan értünk oda Sipos doktorhoz. Ő nem volt túl vidám és persze le is cseszett, mert a márciusi CyberKnife zárójelentésem nem volt nálam. Illetve pontosítanék: nálam volt, de az ezüst pendrive-on, amit nem lehetett megnyitni. Remek. Vittem viszont a legújabb MRI eredményét papíros és CD-s formában is és azt rendesen áttanulmányozta. Az egyik novumot (a 2 mm-eset) nem látta a felvételen, de a másik kettőt igen és azt mondta, hogy amiket lát simán meg tudja újra kezelni a "csodakéssel" és ha kiderül, hogy a növekedett nagyobb is valóban olyan, amit még nem sugarazott meg, akkor azt is. Pénzt nem fogadott el, mert "a Gyuri (= nagybátyám) rokonától soha nem fog elfogadni", Anya pedig halálosan megsértődött azon, hogy a saját telefonszámomat adtam meg arra, hogy kiértesítsen, hogy mikorra teszik a műtétem, úgyhogy hazafelé jól össze is vesztünk ezen.
A lényeg viszont mégiscsak az, hogy hétfőn úgy mehetek kontrollra, hogy bejelenthetem: az idegsebészeim vállalják a műtétemet, egyelőre felesleges minden kupaktanács az esetleges kemoterápiáról! :-) És én pontosan ezt szerettem volna!
Mostantól még szigorúbban veszek minden "előírást" (céklalé, veganizmus, édességmegvonás és egyéb ezo-bio-terizmusok), újra rendesen mozogni kezdek és kihúzatom a romlott tejfogamat is. Hátha hátha hátha a második Cyber kezelés után elkezdenek majd jobbra fordulni a dolgok...
