Február 16.-án kezdődött a Kínai Újév, ami jelen esetben a Hegyre menő Kutya Évét jelenti. Ez annyit tesz, hogy Kutya-év van, és miután ennek a tizenkét éves ciklusnak a Föld a jele, Föld-Kutya Év van, ráadásul Yang, azaz férfi előjelű (jelentsen ez bármit is). Mindenhol diplomatikusan fogalmaznak, de a nagy büdös helyzet az, hogy 2018-ra sok konfliktust jósolnak, amely a párbeszéd és a szolidaritás hiányából fakad. Hm...

Nem vagyok egy nagy asztro-fan, de ha már választani kell, akkor a kínai horoszkópot sokkal többre tartom, mint a Nyugatit. Gyorsan le is csekkoltam, hogy az én kínai jegyem számára mit jelent a Föld-Kutya év és azt jósolják, hogy "A Patkányok kihívásokkal, akadályokkal teli évre számíthatnak, de ha sikerrel veszik az akadályokat, a nagy jutalom sem marad el." Fasza...

Mondjuk az nagyon érdekes, hogy pont a kínai Újév első napján kezdték meg az előkészületeimet a következő műtétre is és valahol nem lepne meg, ha az elkövetkezendő évem valóban még némi küzdelemről szólna. Hogyan is várhatnék mást??? De annak örülök, ha a nagy jutalom sem marad el...!

Nagyjából a műtét kitűzésével egyidőben kezdtem el azon is gondolkodni, hogy vajon hogyan folytassam az életemet? Mert a nagy büdös helyzet az, hogy gyakorlatilag tizedik hónapja vagyok táppénzen és ebből egy hónap alatt kipakolták a fejemet, három hónapot lábadoztam, három hónapot programoztam és harmadik hónapja pihenek, de mostanság kezdem azt érezni, hogy ... nos, ha nem is mondanám azt, hogy unatkozom, de valahogy mégis kezdem magam kicsit naplopónak érezni. Komolyan! Mostanra jutottam el oda, hogy rendesen kialudtam magam, rengeteg mindenkivel találkoztam, szuper helyeken ettem-ittam-barátkoztam-szórakoztam-beszélgettem stb., de már igazán csinálnék valami társadalmilag is hasznos tevékenységet!

Már a klasszikus 2018-as évkezdéskor is azon gondolkodtam, hogy hogyan fordíthatnám idén vissza azt a rengeteg szeretetet, amit tőletek kaptam és kapok a társadalom felé és bár vannak erre ötelteim, egyik sem főállás időtartamot igénylő tevékenység. A hátfájást leszámítva (ami a kemény matrac visszavétele után folyamatosan enyhül) igazi fizikai panaszaim nincsenek, szellemileg is épnek érzem magam, a munkahelyem pedig nagyon jól vizsgázott a betegségem alatt, ezért a héten konkrétan be fogok menni és a BKV számla meg a következő táppénzes igazolás leadása mellett megkísérlek beszélni a HR vezetővel, majd a volt directorommal is arról, hogy mikor hova hogyan térhetnék vissza? Hallottam már pletykákat, hogy mennyi minden változott a csoportunkban, mialatt nem voltam (belső vizsgálat, kirúgás, vezetőváltozások, felmondások és ezek nyomán kegyetlen túlóráztatások stb.), amik miatt már csak a stresszkerülés végett sem szerettem volna eddig visszatérni, de már újra erősnek érzem magam és foglalkoztatnak a lehetőségek, szóval nagyon kíváncsi vagyok mit tudnak tanácsolni a közeljövőre nézve! Anno azt mondtam a közvetlen főnökömnek, hogy csak teljesen negatív MRI esetén térek vissza, de ennek nem látom esélyét 3 hónapon belül, márpedig az új törvény értelmében ennyi idő alatt dönteni KELL.

Szóval ez a legújabb ötletem, hogy megindítom a visszatérés folyamatát, de természetesen érdekel az ő véleményük, javaslatuk is ennek a gyakorlati megvalósításáról. Az pl teljesen bizonyos, hogy helyből a tavalyi szabadságok kivételével indulna a folyamat, ami egy bő hónapot jelent, miután a 4 hónap során, amikor dolgoztam pont "vacation moratorium" volt életben, ergo az egész 2017-es szabadságkeretem megmaradt. Ez az egy hónap pedig tökéletes lesz arra, hogy befejezzem a szakdogám a Corvinusra, amit pont a betegségem miatt kellett megszakítanom! A diploma pedig kellene majd az ősszel kezdődő master képzéshez is!

Ezalatt a hónap alatt kéne megcsinálnom a gimis japános honlapot is, mint 21. századi marketing felületet és megragadni minden reklámozási lehetőséget, hogy jövőre elinduljon végre a japán mint második idegennyelves csoport és a fakultáció is a gimiben. Ezen a téren eléggé ellenszélben érzem magam, de közben meg van egy csomó motiváló tényező is, szóval úgy döntöttem, hogy csak a saját oldalamra és feladataimra fókuszálok és leginkább kíváncsisággal tekintek a jövő felé.

De ez a bizonyos hónap persze kezdődhetne a műtétem után hat héttel is és akkor szólhatna arról a zarándoklatról is, amit akorra terveztem, ha már kiszedték belőlem a gonoszkákat. Az ugyanis egy korábbi elhatározásom, hogy végigjárom az el Camino-t mintegy lelki megtisztulásként, de táppénz alatt nem szabad külföldre menni. Szóval indulhatnék például április közepén is, közvetlenül azután, hogy megkaptam a 6 hetes kontroll eredményét az agyam állapotáról és a döntést is, hogy megy tovább a gyógyszer, vagy ténylegesen indul az immunterápia? És akkor pont visszaérnék az Énekel az ország-os kórustáborra is, amire most szombaton regisztráltunk Anyuval és aminek az előadása Pünkösdkor lesz a MÜPÁban... 

A pszichológusom múltkor azt mondta hogy tök jó, hogy vannak terveim. Én meg néztem rá, mint egy kínaira. Nekem mindigis az volt a legnagyobb bajom, hogy túl sok tervem volt! Nehezen tudok magamról jobb leírást találni, mint amit a kínai horoszkóp mond, ami pedig így szól: 

"minden Patkány a győzelemre született, ritkán találni köztetek sikertelen embereket. Egyetlen dolog veszélyeztetheti a sikerszériát: ha túl sok dologgal foglalkozol egyszerre, elaprózod magad, kimerítve összes energiádat. "

Na pont az ilyen meglátások miatt hiszek jobban a kínai horoszkópban a Nyugati ellenében (amely szerint kínosan pedáns és tisztaságmániás vagyok - elvileg). Persze ez a "hit" pontosan kimerül ennyiben, hogy évente egyszer, a kínai újévkor elolvasom, hogy mi vár rám a következő évben. Na jó, ez így nem is igaz! Először azt nézem meg, hogy az adott oldal mit jósolt az előző évre vonatkozóan, és ha azt eltalálta, csak akkor olvasom el a jövő évi horoszkópját! Ravasz, mi? :-)

Ahonnan viszont a fenti idézetet vettem, annak az oldalnak sajna nincs tavalyi verziója, úgyhogy most maradnak a kérdések, hogy vajon tényleg bejön-e a jóslat 2018-ra nézve?