...facsarj bele egy kis citromot!!! - Vagy hogy is van a híres mondás? :-)
Mindenesetre ha véletlen olyan helyzetbe kerülnétek, hogy agyműtétre készültök, ezt a nagy okosságot ne feledjétek! Most és így ugyanis sokkal jobban ízlik a Glicerin, mint tavasszal.
Már öt napja tolom ugyanis ezt az isteni nedűt, készülvén a holnapi nagy napra, amikor Fedorcsák doktor remélhetőleg megkezel, de legrosszabb esetben is megkonzultál. Bevallom: nagyon várom!
Hihetetlen kedvesek és édesek vagytok, tudom, hogy sokan szurkoltok és csak azért nem volt időm mindenkivel rendesen chatelni meg beszélgetni, mert akik személyesen is lecsaptak rám, azokkal jól elrepült az idő.
Szuper volt tegnap este sushizni, ma meg végigdumcsizni egy teljes napot, mindamellett, hogy most épp egy meleg német egyetemista szuszog a szomszéd szobában... Mert az élet megy tovább, és vagytok és szerettek és Valentin nap van, úgyhogy a fiúknak ezúton is küldök egy nagy doboz mindenmentes (de ettől még szuperfinom) csokibonbont jó japán szokás szerint! :-) Egy hónap múlva, március 14-én (alias Fehér Nap) pedig várom ám a viszonzást!!!
Ma egyébként lelepleződött a szarka, aki Nagymamám anyagi készleteit dézsmálta, és döbbenetes, hogy egy olyan személy volt, akinek konkrétan a család fizetett, hogy kulcsa legyen Nagyihoz... Egy elég okos trükkel lett tőrbe csalva, mert velünk (egész konkrétan a nagynénémmel) aztán nem érdemes ujjat húzni, de valahol elképesztő, hogy egy háromgyermekes ápolónő ilyet merészel megtenni egy olyan emberrel, akit személyesen ismer, aki a gondjaira van bízva és aki konkrétan a kenyerét fizeti. Sokféle lopás van, de a legaljasabbnak mindig azt éreztem, aki gyenge idősektől emeli el a pénzüket. Ennél gyávább és szörnyűbb dolgot nagyon nehéz elképzelni és bár nem vagyok kompetens az ügyben közvetlenül, nagyon remélem, hogy méltányos lesz a büntetés. A teljes történet egyébként külön posztot érne, de nem tudok minden részletet, és csak nézőként vettem részt az eseményekben, mindenesetre mélyen meg vagyok döbbenve. Friss a hír és nagyon jól esne, ha fel tudnám hívni a Nagymamámat, mert úgy érzem biztos nagyon fél most, de erre majd csak holnap tudok valamikor sort keríteni. Mindig panaszodik mennyire egyedül van, pedig nincs olyan nap, hogy legalább három ember ne menne hozzá minimum és akkor kiderül, hogy a legjobban megfizetett csapat rájár a pénzére meg az ékszereire... egy olyan embernek, aki végigdolgozta az életét orvosként és aki ott adott, ahol csak tudott mindezidő alatt: a rengeteg szegény rokonnak, kezdve az egyetlen, fiatalon elhunyt testvére hat gyermekével és áhh, nem is folytatom... Megy már pár hete a szervezkedés egyébként, mert nyilván feltűnt már mindenkinek, hogy hogy kérhet pár naponta nagy összegeket és valahol jó hír, hogy meglett a tettes, de az egész döbbenetes is.
Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek nagy gond. Népes család: sok gond. De közben legalább sok öröm is!
Mai az a videó is, amin az ici-pici unokaöcsém felmorzsaporszívózza az egész lakást. Ez a mindössze 14 és fél hónapos emberke csak 1-2 hete jár, de az első lépéseivel takarít! Én egyszerűen nem tudok betelni vele! Az egy dolog, hogy mindenki csodájára jár, mert egy hatalmas nagy mosoly az egész gyerek és mindemellett végtelenül kiegyensúlyozott is, de azt hiszem ebben óriási szerepe van annak is, ahogyan a nővérem meg a sógorom viszonyulnak hozzá: ez a baba ugyanis soha nem sír, vagy üvölt, hanem "csak zsémbeskedik". És nem is nyűgös, csak "bántják a fogacskák, akik ki akarnak jönni". Imádja a csellót, szeret úszni, élvezi a jógát, a kedvenc csemegéje meg a kölesgolyó. A két kedvenc háztartási eszköze viszont: a vasaló és a morzsaporszívó. Elvan az építőkockákkal, meg az autókkal is, de ha a környéken van egy vasaló, akkor nem érdekli más. Max egy másik vasaló. Bár nálam még nem járt, nekem három is van, szóval már nagyon várom, hogy felfedezze, hol a Mennyország... :-)
A háztartásom jövőjét egyébként a robotosításban látom, de ma amikor megláttam a videót felmerült bennem, hogy vannak azért tradícionálisabb megoldások is! :-)
Egy szó mint száz, zajlik az élet, továbbra sem én vagyok középpontban. Én csak iszom a Glicerin koktélt, szedem az antiepileptikumot, dűlőre jutok, hogy mit kellene csinálni az orvossal, aki rajtam kísérletezett és csiszolgatom a videojáték ötletemet(!!!), de pár házzal odébb tolvajt fognak, a Duna túlpartján meg egy aprócska kis ember kitakarítja az egész lakást az első lépéseivel, ti pedig mind, egytől egyig egyedi módokon ünneplitek ezt a mai Valentin napot és könnyen lehet, hogy ezek mind sokkal sokkal fontosabb dolgok!
Holnap azért gondoljatok rám dél környékén, mert akkor fog kiderülni, hogy bekerülök-e az első páciensek közé, akiken ki lesz próbálva a CyberKnife!!! Ezt most kivételesen nagyon nagyon szeretném!!! :-)
