"Két dolog nem jön soha jókor: a betegség és a gyerek" - mondogatja rendszeresen a Nagymamám és van benne valami. Ezek azok, amikre rendesen felkészülni sem lehet, hiába próbálkoznak vele sokan. Mindkettő rengeteg váratlan fordulattal, érzelemmel és élménnyel jár és nem könnyű megjósolni a kimenetelét sem. Talán azt gondolnátok, hogy egy gyerek azért mégiscsak több öröm, egy betegség meg mégiscsak valami csapás, de a kép egyáltalán nem fekete-fehér. A gyerek is lehet komisz, egy betegség is lehet felemelő, a variációk sora végtelen.
Egy viszont biztos, hogy közös bennük: rengeteg pénzbe kerülnek!!! Olyan a legritkább esetben van, hogy a bébi megtérül 5 éven belül és olyan is, hogy valaki meggazdagszik a menő halálos kórjával.
Kaptam már enyhe savazást azért, mert időnként írok a pénzről, vagy árakról, de a nagy büdös helyzet az, hogy ez igenis téma mindaddig, amíg nem mosolyért mérik a bioteát, vagy nem grátisz fogad a pszichiáter.
Amikor súlyosan beteg leszel, egyszerre szakad rád rengeteg dolog. Hirtelen kérdéssé válik, vajon meddig élsz? Hirtelen kérdéssé válik, vajon kihez kellene fordulni, ki a leginkább kompetens szakember? Orvos? Természetgyógyász? Tibeti guru? Pap???
Megannyi szakmai kérdés is felmerül: műtét? Gyógyszer? Terápia? Kórház? Otthon?
És ha átvészelted a leghúzósabb időszako(ka)t, akkor jön a felépülési szakasz, amikor jönnek a még nehezebb kérdések, úgymint meddig kell feküdnöm? Mikortól terhelhetem magam? Ki viszi helyettem a csomagot? Ki takarít? Ki vásárol be? És egyáltalán: MINDEZT MIBŐL?
Ugyanis eddigre már rég táppénzen vagy (feltéve ha egyáltalán voltál akkora mázlista, hogy nem munkanélküliként robbantál le...), ami a fizu 60%-a és ebből kellene finanszíroznod mindent amit addig is, plusz az extrákat: a speckó eszközöket, a kiegészítő gyógyszereket, a lekedet segítőket, a testedet segítőket, a megemelkedett kajaköltségedet és úgy alapvetően tényleg MINDENT. Ha bírnál már dolgozni, akkor vissza kell menned a munkahelyedre, de ha csak kevesebbet vállalnál, akkor az is fizetéscsökkenés. Ha pedig ezt a kevesebbet mondjuk táppénz mellett szeretnéd csinálni (pl mert eddig középsuliban tanítottál, és azt még nem bírod, de vállalnál mondjuk heti 2x nyelviskolai csoportot): nos, az szigorúan TILOS. Innentől kezdve egyenes út vezet a tartalékok felégetése vagy az elszegényedés felé. És ezen az sem segít, hogy a RÁK szó ráadásul majdnem úgy működik, mint az ESKÜVŐ. Ha valamihez hozzáteszik, hirtelen 3x annyiba fog kerülni, legyen az táplálékkiegészítő, immunerősítő, gyógyulást támogató terápia stb. stb... Csak hogy a fent leírt folyamat még gyorsabban végbemenjen...
Mielőtt azt gondolnátok, hogy mindjárt berakok ide egy számlaszámot és megosztok hozzá valami drasztikus képet a legrosszabb időszakokból, megnyugtatnálak Titeket: nálam ilyesmiről nincs szó. Tisztában vagyok vele, hogy privilegizált a helyzetem, de arra egy kicsit azért büszke vagyok, hogy - élve a lehetőségeimmel, amiket a családom biztosított, ezek közül is a belvárosi lakással, ahol élek - gyakorlatilag tudom fedezni a kiadásaimat. A törvény ugyanis tiltja a munkából szerzett jövedelmet táppénz alatt, de más módon lehet keresni, én pedig rögtön a második naptól kezdve, hogy visszakölktöztem a lakásba, már ki is adtam a másik szobát airbnb-n. Ez életem egyik legjobb döntése volt, mert szezontól függően legalább annyit keresek vele, mint magával a táppénzzel! És nem érdekel, hogy ennek az az ára, hogy szinte folyton idegenek szuszognak a szomszéd szobában, nem zavar, hogy rengeteg figura megfordul a lakásomban (eddig már több, mint százan megszálltak nálam!!!), vagy hogy ha kell, rutinszerűen egy hátizsákba be tudom pakolni az összes értékemet. Komolyan mondom, sokkal több élményt adnak ezek az emberek, meg izgalmat jelentenek a mindennapjaimban //amikről egyébként egy másik blogban mesélek ám//, egyáltalán nem lemondásként élem meg! Sokkal de sokkal több a pozitív élményem velük, mint a negatív, arról nem is beszélve, hogy plusz motivációt adnak a lakás állandó tisztán tartásához és a fegyelmezett életmódhoz. Úgyhogy nagyon furcsa, meg van egy speciális ára, de anyagilag ebben a konstrukcióban jobban kijövök, mint amikor dolgoztam!
Ez nem egy örök állapot, legkésőbb április végéig tarthat (akkor jár le az egy év, ami után már leszázalékolási eljárást kell indíttatni, ha még továbbra is táppénzen kéne maradnom) de hatalmas nagy segítség!
Szóval ez a válaszom azoknak, akik nem értik, hogy honnan van pénzem présgépekre Amerikából, meg drága táplálékkiegészítőkre, vagy "lelki programokra". Nincs titkos jótevőm (hacsak nem a családom, akik révén itt lakhatok), eltartóm és nem is végtelenek a készleteim, de egy limitált határig igen, megtehetem, és igen, tudom, hogy ez hihetetlen nagy szerencse! Pontosan a határon táncolok, az igaz, és azt is elismerem, hogy megváltoztak a prioritásaim (pl. ruhát hónapok óta nem vettem, csak egy felsőt még a második rohamom napján, ellenben élményekre gondolkodás nélkül adok (tíz)ezreket) és kell sakkozgatnom az ár-érték arányokon is, de panaszra nincs okom, mert ami eddig kellett, azt mind meg tudtam venni (és ezt most gyorsan le is kopogtam). De például a gyógyszeremet már nem tudnám fizetni, ha kellene...! Csak a havi gyógyszereim értéke több mint két millió Forint és mindig megborzongok, amikor a gyógyszertárban kiadják hozzá a 0 Ft-ról szóló blokkot... Nem tudom meddig fog ez tartani, de tudjatok róla: Magyarországon a TB jelenleg 100%-ban támogatja a rákbetegek gyógyszereit. Ez hihetetlen nagy dolog, egyáltalán nem evidens világszinten és én kicsit félek is tőle, hogy ez a betegek ilyen mértékű szaporodása esetén, ami most zajlik, nem is lesz sokáig tartható gazdaságilag. Mindenesetre ha bármelyikőtöket zavarta eddig a TB-fizetés, azért tudjatok róla, hogy lehet hogy lepra a rendelő, meg goromba az orvos (már aki még nem menekült Nyugatra), nem beszélve a kórházi mosdók állapotáról, vagy arról, hogy adott esetben még a kaját is neked tanácsos vinned egy bent fekvéses szeánszra stb. stb. de ha igazán nagy bajba kerülnétek, még így is hihetetlen sokat leperkálna értetek ez a kicsike állam!
Minden ember és minden helyzet más és talán egyszer írok majd posztot arról is, hogy ha egy rokonotok / barátotok beteg, hogyan tudtok neki segíteni (már ha ez az egész blog nem arról szólna). De szeretném ha tudnátok, hogy lehet nem fogja mondani, de a fizikai és lelki megpróbáltatásokon kívül nagyon jelentős ilyenkor az anyagi is. Konkrétan belekerül az ember egy ördögi körbe és nem fog sokat kezdeni az olyan tanácsokkal, hogy legyen pozitív. Segíteni fog rajta, hogy szinte automatikusan megváltozik a fontossági sorrend a gondolkodásában, de attól még meglesznek a mindennapos anyagi gondjai továbbra is. És tudjátok hol spórol ilyenkor az "egyszeri beteg"? Ott, ahol tud: az "extrákon"'! Könnyen lehet, hogy nincs 44 000 Ft-ja agykontroll tanfolyamra, 56 000 Ft-ja Simonton terápiára, X százezer Forintja jó présgépre, közel ugyanennyi bio gyümölcsökre, alkalmanként tizenezer Forintja pszichiáterre és még sorolhatnám - de ezek mind csak a saját életemből vett példák és én tényleg nem álltam bele a nagyon divatos vadhajtásokba. Pedig még mennyi van, te jó ég!
A legeslegfontosabb a jó diagnózis, a jó szakemberek és a megfelelő kezelések, gyógyszerek.
Egy szinten van mindezzel a támogató családi és baráti kör - a biztonságos érzelmi háttér.
De ne legyünk álszentek: valós és létező dolog a pénz is, mégpedig azért, hogy az ember gyorsabban és tartósabban gyógyuljon és meglegyen ehhez mindene, ami csak segítheti benne. Borzasztó nehéz szelektálni, mert konkrét iparágak épültek arra, hogy a kétségbeesett betegeket, vagy a hozzátartozóikat lehúzzák az ilyen-olyan csodamódszerekkel, vagy csodabogyókkal. Komolyan, ember legyen a talpán, aki ezek közt eligazodik! Én is úgy érzem, hogy még csak tanuló szinten vagyok ebben a keresgélésben és próbálkozásban és hiába szeretnék adni valami jó tanácsot a témában, egyelőre nem merek. Még csak arra sem merek tanácsot adni, hogy hogyan kezeljétek, ha egy ismerősötök beteg, hiszen mindannyian másképp kezeljük reagáljuk le ezt a helyzetet.
Eddig konzekvensen visszautasítottam, ha valaki anyagilag szeretett volna támogatni és nagyon fel tudtam magam húzni rajta, ha azt láttam, hogy ostoba költségekbe veri magát miattam valamelyik szerettem, mert sikerült betalálnia egy sarlatánnak, aki rávette, hogy a portékája ilyen meg olyan jó a rákra. De ez azért volt, mert privilegizált a helyzetem és egyelőre úgy érzem, hogy képes vagyok megadni magamnak mindent!
Viszont szeretném, ha tudnátok, hogy rengeteg embernek igenis szüksége van rá, hogy ebben a helyzetben anyagilag is támogatva legyen. Akkor is, ha nem mondja. Sőt, sok esetben pont akkor a legjobban...!
