Most hétfőn, 15.-én volt a szokásos havi kontrollom, mégpedig a déli vizittel egybekötve. Jó laborleletekkel mentem, úgyhogy nem voltak nagy aggodalmaim a kimenetelt illetően.
Meglepett, hogy sem az onkológusom nem volt benn, sem a professzor asszony. Előbbi valami gyakorlatát töltötte máshol, utóbbi fogalmam sincs merre járt.
így aztán megint egy új orvoshoz, Gittához kerültem, aki (végre) megcsinálta rendesen a vizsgálatokat. Nem nagy dolgok, de én mégis szeretem, amikor az kerül az ambuláns lapomra, ami valóban megtörtént...
Négyen voltunk bejárós betegek, de a viziten csak 3-an jelentünk meg. Egy férfi, aki a Trilogy study-ban van kezelve épp aznap esett ki a kutatásból valami fura értékek romlása miatt (ő ún. "unscheduled visit"-re érkezett). A másik két nő közül az egyik 2003 óta(!) Melanomás, a másik 3 éve és 41 éves most, ha jól emlékszem.
A hatvanas hölgynek a lábáról indult a dolog és már áttétes volt. Kemózták ezerrel, ami elég sokat eltüntetett, de nem az összeset. A legdurvább időszaka az volt, amikor egy halom megjelent a lábszárán, szinte napról napra több volt és ő nem tudott mit tenni. Azóta volt a csípőjében is (ki is vették az összes nyirokcsomóját onnan), a tüdejében egy, rengetegszer megműtötték és a combjában még most is vannak áttétek. A legújabb kezelése elején hat volt, most már csak kettő van, de ezek már nem zsugorodnak, csak stagnálnak. Ő nagyon érdekes, mert mindig kap valami kezelést, mindig van is eredménye, mégsem sikerül kilábalnia belőle (sziprkázom, figyelitek? kilábalni...). Azt egy orvos elmondhatná, milyen áttét, amikor valakinek csomók vannak a lábában. Nem a csontján, nem a bőrén, hanem a húsában. Mindenesetre neki az van. Ő egy másik gyógyszerkobinációt kap, nem olyat, mint én. Interferont kapott még a legelején. De ami a legérdekesebb benne, hogy nem hisz semmilyen alternatívában. Kiröhögi azokat, akik drasztikusan megváltoztatják az életmódjukat ("volt egy nő, teljesen meg volt őrülve, csak magokat volt hajlandó enni!"). Ugyan mondott egy olyat, hogy hazafelé vesz Varga gyógygombát, persze nem a "Melanoma csomagot", hanem csak a "sima immunerősítő készletet", mert abban azért hisz. Viszont ezt leszámítva semmit sem változtatott az életén és csak a gyógyszereket kultiválja. A lehető legideálisabb beteg. Legalábbis az orvosok számára.
A másik nő kicsit jobban érdekelt. Egyfelől hozzá korban közelebb vagyok, másfelől neki ugyanaz a kezelése, mint nekem. Azt hiszem ez a 13. vagy a 16. vizitje volt és az áttétei jelentősen regresszálódtak. Konkrétan már nem is látszanak. Neki kettő újabb bőrrákja volt és jelenleg már nem kimutathatóak. Egy kicsit megnyugtató, hogy akkor is kapja a gyógyszert, amikor már elvileg tumormentes, bár azt nem tudom mióta áll fenn ez az állapot.
Ő viszont változtatott az életén. A céklát mondjuk nem szereti, de havonta 1-2-szer megpróbál enni, ezen kívül elég sok mindent kipróbált. Itt lett némi szócsata, mert mondta, hogy kúraszerűen szokott diólevél teát inni, mire a másik nő felhorkant, hogy az hogy lehet, hát nem tudja, hogy mérgező?.. és ezen elvitatkoztak egy darabig. (Egyébként vettem hazafelé egy csomag diólevelet teának, csak 2xx Ft volt, kíváncsivá tett). Meg mondott még más dolgokat is, miket csinál. Én csak a préselt céklalevet említettem, az Avemar-t, meg a Béres-cseppet. Igazából annyi mindent csinálok, és annyira beépültek már az életembe, hogy nagyon fel sem tűnnek. De vele remélem találkozunk majd máskor is, mert jóval intelligensebbnek tűnik a beteg-átlagnál és az is klassz, hogy nagyon hasonló az esetünk és a felfogásunk is a gyógyulással kapcsolatban. Nagykanizsa környékéről jár föl.
Örültem kivételesen, hogy voltak más betegek is, akikkel lehetett beszélgetni, mert csalódottan vettem tudomásul, hogy a "Rákgyógyítás" magazinból még nem jelent meg új szám, pedig azzal szeretem elütni a várakozós órákat, ha egyedül vagyok. Ez egy meglepően jó és érdekes újság, szerintem az egyik legjobb találmány az Onkológián! Érdekesek és relevánsak a cikkek, mindig mond újat stb. az osztályon pedig abba a szekrénybe van kitéve, ahová a Biblia meg mindenféle vallásközösségek hirdetései is.
A vizit maga nem volt eget rengető, tulajdonképp csak hárman voltunk rajta, a négyes szobába mentünk és a vezető orvos nő úgy nyugtázta az eseteket, hogy "ismeri a történetet". Az idősebb nőt szerintem már személyesen is mindenki ismeri, nálam viszont meglepő volt Gitta reakciója, mert ő eléggé kiemelte, hogy jelentős regresszió volt tapasztalható a decemberi MRI-n. Király :-)
Sikerült áttetetni a márciusi képalkotói vizsgálataimat is egy héttel későbbre, így fogok tudni menni síelni is (hurrá!).
Viszont volt két nagyon vicces megszólalása az idősebb betegtárs nőnek. Az egyik, hogy ő a prof. asszonyt "Barna Medvének" hívja, mert állítólag van egy nagy szőrmebundája, amiben teljesen olyan, mint egy nagy medve :D A másik meg az volt, hogy "rezisztenseknek" nevezte a rezidenseket. Az osztályon ugyanis az a rendszer, hogy van a prof.asszony és rajta kívül csak kis fiatal orvos lánykák. Egyfelől van az a tendencia, hogy a negyvenes orvos réteg eleve nagyon hiányos Magyarországon, másfelől... nos, nem túl barátságos a prof. asszony természete, ezért nem maradnak meg a kollégák mellette. Csak a rezisztens rezidensek...
