A szombat reggel nem indult nehezen, leszámítva, hogy nagyon fáradt voltam. Éjszaka hédereltem egy kicsit, ezért azon nem lepődtem meg, hogy fél kilenckor sikerült felkelnem és bevennem a gyógyszerem (a szokásos 6 óra helyett). Viszont utána még fáradt maradtam, ezért felmentem az öcsém szobájába és ledőltem ott is egy kicsit. 

Úgy keltem fel, hogy fájt a fejemen egy terület, aztán ahogy az előszobában sétáltam belenéztem a tükörbe és kinyújtottam a nyelvem... semmi kérdés: újabb rohamom volt.

De legalább pont olyan, mint amilyet "elképzeltem": ágyban, párnák közt. Miután egész héten szünet volt, nem lehet mondani, hogy a kimerültségtől és úgy egyáltalán: semmi reális oka nem volt. Sérülésem persze így is lett, de nem olyan súlyosak: egy nagy pukli a homlokomon, egy kisebb a másik oldalán, egy nagy folt a karomon, egy másik mélysötét folt mellette a lapockámon, az elharapott nyelvem és még pár kisebb beütés.

A homlokom lealapozom, a többi nem látványos.

Szerencsés, hogy mindez a szülői házban történt. Szóltam Anyunak, hogy mi történt, ő azonnal hívta az OKITI-t. Sajnos csak egy kis fiatal rezidens ügyelt, de be kellett mennünk, nem volt mese. Ott aztán megvizsgált Dávid, sőt, még fel is hívta a Bőrklinikán dolgozó ismerősét, hogy megkérdezze milyen epilepszia gyógyszert írjon fel (ugye nálam figyelni kell arra is, hogy ne gyengítse a BRAF-gátlót).

Csináltattunk egy CT-t is, ami szerencsére nem mutatott progressziót (és betakartak közben a mágneses övvel vagy mivel), úgyhhogy annak a CD-jével és a recepttel távozhattunk. Google-ön kerestem ügyeletes gyógyszertárat, de az első, a Király utca sarki nem talált, azaz nem volt olyan gyógyszerük, úgyhogy kicsit tovább kellett mennünk a Teréz patikába. Na mondom, ha a védőszentemnél nem lesz, akkor sehol...! De volt! :-)

Igaz, hogy nem épp abban a kiszerelésben, ahogy a doktor úr felírta (hanem a duplásában), de miután olyan nem is létezik, kiadhatták helyette a nagyobbat... Lassan kezdek hozzászokni az ilyen apró pontatlanságokhoz, de addig nyilván nem érdekel, amíg nem a káromra történik. /Az ambuláns lapomon is megint van 2 hiba: egyszer MRI-t írtak CT helyett, egyszer meg valami hasonló másik pontatlanság van./

Azt meg el is felejtettem, hogy a patika fele, amikor leszálltunk a buszról, a kirakatban megláttam az egyik kedvenc felsőm rózsaszínes bordó színben, háromezerért. Szerintem az eredetit is itt vettem, mindenesetre muszáj volt berombolnunk Anyuval és leszedetni a babáról azt a darabot, annyira megtetszett!

Na de vissza a patikába!

Szóval miután kikaptuk a gyógyszert és meg is ettem belőle egyet, írtam a kis osztálytársaimnak, hogy kések és beültünk gyorsan egy olasz étterembe. Anya kipróbálta a töltött pizzát, én meg isteni finom raviolit ettem: ez tényleg friss volt, még benne a spenót is szinte nyers. Friss salátával, narancslével egyszerűen fenséges volt!

Nagyjából egy órát késtem a közös tanulásról, de nem bántam meg: enni kell! :-)

Persze a tanulást sem bántam, mert az meg szimplán tök jó volt. Mi voltunk ott négyen, akik nem mentek át, meg Zsófi és Barbi, akik segíteni jöttek.

Izgulok azért rendesen, mert a többi fiú már elég jó (és egyébként sem sokkal maradtak le), és tegnap sokmindenkinek sok minden megvilágosodott, de nekem még mindig rengeteg a kérdőjel, így van mit gyakorolni. És mindemellé iszonyat fáradt vagyok. Hazaértem tegnap este, bevettem a gyógyszerem és lefeküdtem 8-kor, éjfélkor vissza keltem, egykor újra lepihentem és fél nyolckor ébredtem.... Ez az eddigi éjfélkor fekszem, hatkor kelek rendszerhez képest eléggé megváltoztatja dolgokat.    

De nem adom fel! Jöjjön a második roham!!!