Szeptember 10.-én volt a 15 éves osztálytalálkozónk, ami meglepően jóra sikeredett. Olyannyira jóra, hogy 3-tól 9-ig voltunk a suliban - pedig csak 8-ig volt lefoglalva a Pingvin-sziget. Miután az előző alkalmat kihagytam Japán miatt, nekem ez 10 éves újra találkozást jelentett. Nem részletezem a nagy beszélgetéseket és találkozásokat, de tény, hogy egyik legjobban az érdekelt, hogy az egyik osztálytársam valóban a szoftver suli nagy guruja, vagy már azt is otthagyta (mint előtte oly sok munkahelyét)? Merthogy ekkor már egy hete diákoskodtam, de őt még az iskolában nem láttam. Ekkor azonban kiderült, hogy igen, még ott van, csak volt valami más melója a héten.

Következő héten aztán az iskolában is találkoztunk. Csak egy kicsit beszélgettünk, de valahogy hamar az öngyógyító módszerek kerültek szóba. Én elmeséltem a Boven-technikát, ő meg erre azt válaszolta: ha öngyógyítás, akkor számára Simonton-tréning.

Utánanéztem a módszernek és ez egy pszichoterápia, elsősorban daganatos betegek számára.

Legközelebb elkértem tőle az orvos ismerőse nevét és számát, mire azt mondta, hogy majd a kapcsolattartóét adja meg. Nos, azt időközben lenyomoztam neten és meg is kerestem e-mailben.

Nemsokára felhívott Csilla, hogy hatalmas szerencsém van, az év egyetlen Simonton-tréningjét most októberben tartja a doktor úr, mégpedig negyedike és nyolcadika között (szerda - vasárnap). Nos, ez nem annyira remek hír valakinek, aki egy ennyire intenzív suliba jár, ráadásul az első vizsgánk hatodika... de nem gondolkodhattam sokat.

Csilla azt mondta, hogy:

- biztosan elindul a csoport, mert már megvan a minimum létszám. 12 főig fogad résztvevőket a doktor úr és most 10-nél járnak, ezért hétvégéig tudja tartani a helyem, de utána nem ígéri

- a csoportban különféle emberek vannak: orvosok, pszichológusok, onkológiai betegek és egyéb érdeklődők

- a kurzus során nem muszáj elmondanom a bajomat, csak annyit osztok meg a többiekkel, amennyit akarok

- hozzak jegyzeteléshez tollat és füzetet, az ár pedig 56 000 Ft

Ezeket nem csak telefonban, de személyesen is elmondta, mert mindenképp találkozni akart előtte velem.

Elmondanám, hogy csak az utolsó pont volt igaz. Mert:

- a csoportban 7-en vagyunk, ebből 5-en rákosok

- egy ember pszichológus, de ő sem aként dolgozik, a többi mind civil (kontroller, újságíró, angol tanár, nyugdíjas, és HTB)

- a bemutatkozó kör után egy "Miért jöttél ide?" kör volt, ahol mindenki ismertette a betegségét

Toll és füzet valóban kell, és az ár is ennyi volt (abszolút számla nélkül :( - ilyenkor úgy visszakérdeznék, hogy most akkor fizettem-e áfát, de sajna nem a piacon vagyunk...)

A tréningről annyit, hogy nagyon hamar a Terápia című sorozatban éreztem magam. Az autogén tréninggel ellentétben ugyanis itt mindenkit rendesen végighallgat a doktor úr. Meg a többiek. És ez utóbbi azért zavaró. Engem is zavart, amikor meg kellett hallgatnom, hogy az egyik nő férje urológiai rákon esett át, minek következtében örökre megváltozott a szexuális életük. De az is zavart, hogy amikor én meséltem a dolgaimról, hangosan röhögtek dolgokon.

A fickó, aki vezeti az egészet, egy nagyon neves pszichiáter. Sokat tud, nagyon tapasztalt és gyakran azt érzem, hogy nagy kedvem lenne hozzá járni személyes terápiára. De az eléggé furcsa, hogy fel sem merül benne, hogy az ilyen helyzet valakinek simán lehet kényelmetlen. Én legalábbis egyáltalán nem úgy jöttem ide, hogy itt majd ki kell teregessem a szennyest. Nagy mák, hogy tudok és szeretek róla beszélni, de nem feltétlen idegenekkel.

Ami a technikát illeti, mondott pár érdekes dolgot.

Első feladat az volt, hogy a rák felfedezése előtti pár évet vegyük górcső alá, és gyűjtsük össze milyen változások értek ez alatt, hogyan éltük meg (gondolati, érzelmi és viselkedési síkon) és szabadon választottuk-e azt, ahogy megéltük (szabad választás = volt legalább 3 alternatíva).

A második feladat a jelenre vonatkozott: azt kellett összegyűjteni, hogy most milyen változások vannak az életünkben, ezekre hogyan reagálunk, és szabad választás-e a reakciónk.

És ezzel véget is ért az első nap. Mégpedig úgy, hogy az utóbbi feladatot meg sem beszéltük, csak összegyűjteni kezdtük el a dolgokat.

Igen, összesen ennyi fért bele a kilenctől ötig tartó szeánszba!

Mert ilyenkor mindenki válaszát végighallgatjuk, ő meg kérdezget is - tényleg olyan az egész, mint egy-egy rész a Terápiából. A többiek természetesen nem kérdeznek, csak fülelnek, de az is elég. 

Ma aztán folytattuk a második gyakorlatot.

Majd eljutottunk a harmadikhoz, ami ugyanaz a séma volt, csak a téma, hogy "Milyen változást hozott a betegség?" A második oszlop itt a pozitív / negatív eldöntése volt, a harmadik pedig: ezt a változást elő tudnánk-e állítani 3 különböző módon? ((Nem az a kérdés, hogy elő akarjuk-e!))

Ennél a résznél azt mondta, hogy egyéni terápiában minden olyan témáról elbeszélget a pacienssel, aminél az illető nem tudott 3 alternatív elérési módot felsorolni. Velem akkor sokáig beszélgetne :-)

Az ebéd előtt aztán elmondta a relaxáció elméletét.

Ismerem már a trükköt, amikor elmondják az elméletet, szünetre engednek és utána jön a gyakorlatozás. Agykontrollon is ez volt a technika és pontosan ez történt most is.

Ez alkalommal a Nemsütiben akkora sor állt, hogy inkább tovább sétáltam a Pozsonyi utcán és belebotlottam a Briósba, ahol - trallala! - van napi menü! Plusz a szomszádja a híres Pozsonyi kisvendéglő. Újlipótváros a legújabb gasztro sziget Budapesten, egymás hegyén hátán vannak a jobbnál jobb és gyakran vegán helyek. Na de vissza a tréningre.

Ez a relaxáció nem volt zenés, nem volt vezetett és nem lehetett lefeküdni sem. Gyakorlatilag nem történt semmi, csak hagyott minket úgy lenni ahogy vagyunk és azt mondta, hogy csináljuk a saját tempónkban, de majd 10 perc múlva szól... (az hagyján, hogy utalt az autogén tréningre is, hogy elment rá itthon és kiakadt, hogy ott vezetett relaxáció van. Gondolkoztam, hogy megvédjem a módszert, hogy csak a csoportos foglalkozásokon van vezetve, egyébként otthon mindenki a saját tempójában csinálja, de inkább hagytam a dolgot. Ugyanígy akkor sem szóltam semmit, amikor mesélte, hogy volt nála az agykontrollos atyaúristen is és közölte vele, hogy a Simonton-tréning gyakorlatilag agykontroll... összeérnek ezek a szálak. De azért titokban én örülök neki, hogy mindkettőt a lehető legjobbaknál végeztem, ahogy most is a legjobbnál vagyok.)

Visszatérve a relaxációra nekem ez most egyáltalán nem sikerült. Szoktam otthon relaxálni, de mindig fekve (és kicsavarodva) csinálom, egyáltalán nem úgy, ahogy mondani szokták. Itt kényelmetlen volt a szék, állandóan mocorogtam, fájt a fejem, elkezdtem túlfigyelni a légzésemet stb stb. Megmondom őszintén ezt el is mondtam, amikor mindenki az élményéről mesélt.

Utána jött az imagináció.

Na, itt hallottam érdekességeket.

Például, hogy a betegséget felruházzuk intelligenciával, célokkal és érzelmekkel. Nem gondoljátok? Na akkor ki nem hallotta még azt, hogy "TÁMAD AZ INFLUENZA" vagy "agresszív rák"? Ugye hogy ugye?

Aztán elmondta mi legyen a hét lépés, amin végigmegyünk az imagináció során.

És ekkor, pontosan a negyedik és az ötödik lépés között volt egy olyan mondata, hogy

"egyébként van olyan diéta, amivel a csontokról teljesen el lehet bontani a meszesedést. Ugyanezzel a módszerrel a rákot is el lehet mulasztani 2 év alatt. De beszéltem a nővel, aki Magyarországra hozta ezt a módszert és nem sok magyart tudott mutatni, aki ezzel meggyógyult. Itt van és hatásos, mégsincs propagálva, se támogatva és az emberek nem csinálják"

De tudnak róla? - kérdezte az egyik lány.

Igen.

Mi ennek a neve?

Gerson-terápia.

Helyben vagyunk. Pontosan hat hete kaptam epilepsziás rohamot és ha másért nem, ezért az egyetlen kis mondatért megérte az az 56 000 Ft.

A Gerson-terápiát ugyanis ismerem! Alkalmaztam már belőle a kávés beöntést még akkor, amikor elszálltak a májértékeim. De valamiért eddig eszembe sem jutott, hogy végigcsináljam. Az egészet. Úgy, ahogy kell, betartva minden kegyetlen szabályt és szigorú megkötést.

Örülök neki, hogy van ez a gyógyszer, amit szedek, de tudom, hogy nem tart örökké. Átlag 15 hónap után válik rezisztenssé tőle az ember, de az első 5 hónapban a leghatékonyabb. Ez azt jelenti, hogy ennyi időm még remélhetőleg van. Önuralmam szintén van. Valamennyi pénzem is. A következő hét pedig szünet!

Végigcsinálom ezt a Simonton-kurzust, de megpróbálok felkészülni rá, hogy hétfőtől meg elkezdjem a Gerson-terápiát! Nagyon nagyon nagyon szeretném azért abbahagyni a gyógyszert, mert már nincs áttétem, nem pedig azért, mert már hatástalan... Tudom, hogy nehéz lesz, de alig várom már, hogy elkezdhessem!