És este lett és reggel,

a negyedik hét eltelt.

Ami csak egyet jelenthet: jelenést az Onkológián.

Ma reggelre és délre volt kitűzve a havi vérvételem és gyógyszer vizitem és meg is jelentem rendesen. Reggel kicsit elaludtam, így fél nyolckor sikerült elindulni (és nyolcra beérni), de iszonyat mákom volt és az egy szem nővér megengedte, hogy bepofátlankodjak a sorba soron kívül. így végeztem 8:17-kor, és érkeztem meg a sulihoz 8:47-kor. Vettem egy bio szenyót a földszinti kávézóban és büszkén léptem a terembe ötvenvalahánykor...

Weekly-checkin-nel indult a nap, mint minden hétfőn, de most kicsit rendkívüli volt, mert jövő héttől jön az új hardwer-es osztály. A mai nap azért is különleges volt, mert egy fotós mászkált életképeket készíteni. Nálunk nem töltött sok időt délelőtt, jó ha 5-6 fotót csinált. Persze lehet, hogya távollétemben még visszatért, ki tudja? Amikor megbeszéltük az elméletet végre én is hozzá tudtam szólni a témához (kivételesen egész sokat készültem a hétvégén), majd az első feladat után léptem is lefele, hogy beérjek a déli vizitre a kórházba.

Az 1-es kórterembe kellett beülnöm, és elég sokan csinálták a vizitet. A prof.asszony megkérdezte hogy vagyok, mondtam, hogy jól, csak néha fáj hátul a fejem egy kicsit. Kérdezte szedek-e rá valamit, mondtam, hogy nem. Azt is hozzátettem, hogy a Tegretolt és a szteroidot is elhagytam időközben, de nem lőtték fel a hírre a tüzijátékokat...

45 percbe tellett, mire megkaptam az ambuláns lapot és a recepteket a következő havi gyógyszerre és sikeresen kikönyörögtem a beutalót a külsős laborvizsgálatra is. Mákom volt reggel, de több ilyen Zalán futását nem szeretnék csinálni, ha lehet.

A patikában ezúttal volt mind a két gyógyszerből, és nem is kerültek semmibe, ellenben vennem kellett egy 3200 Ft-os sampont is, mert tolmácsoltam a fodrászom üzenetét, miszerint pici piros sebekkel van tele a fejem. A Nizoral nevű műremek magyar termék és "A bőr és a hajas fejbőr gombás fertőzéseinek kezelésére és megelőzésére" szolgál és bár gombás tudtommal nem vagyok, ez még mindig kisebb ferdítés, mint amiket az ambuláns lapomon olvastam:

"A hátról eltávolított primer tumor műtéti hege recidívamentes. Kóros nyirokcsomó egyik régióban sem tapintható. Ritmusos szívhangok. Rekesz mko. jól kitér, tüdő felett puhasejtes alaplégzés, zörej nem hallható. Has puha, betapintható. Kóros rezisztencia, nyomásérzékenység nincs. Máj nem elérhető, lép nem tapintható.Kp. élénk bélhangok. Lábszároedéma nincs. Gerinc és vesetájak ütögetésre nem érzékenyek. Széklete, vizelete rendben."

Ezt a gyönyörű költeményt - mondjuk úgy - meghitelezték nekem, a végig egy kanapéban gubbasztó, piros kabátos "kp táplált nőbeteg"-nek, mert hogy egyetlen ruhadarab nem került le rólam, senki nem próbálta a lépemet vagy a májamat tapizni, de még csak ütögetni sem ütögették a vesetájékomat, az holt biztos.