Ez a poszt előre szólok, hogy lehet némi késéssel fog megjelenni.

A nyaralásról ugyanis Anyával jöttem haza, aki megkezdte a kampányszöveget az agykontrollról. Én pedig mondtam, hogy ez szerintem is szuper ötlet: jöjjön velem! Ó, nem nem nem. Akkor viszont én sem megyek. Jaj, ezt nem tehetem! De igen. A vitának meg nem lett vége, úgyhogy nem számoltam be neki róla, hogy titkon elmentem azért az Agykontrollra a hétvégén.

Mégiscsak az én betegségem, mégiscsak számomra létkérdés.

A családi zsarolást persze folytatom (főleg mióta látom mennyire jó), de nem szeretnék lebukni pont itt.

Szóval szombaton (nyolcadikán) voltam először és vasárnap másodszor. A tanfolyam két hétvégéből áll. Jövő héten ugyan vidékre megyek esküvőre, de mindenképp ahhoz az úrhoz szerettem volna menni, aki ezt tartotta (és legközelebb szeptemberben tart majd, akkor is hétköznap), úgyhogy megpróbálok majd ügyeskedni valamit.

Maga az agykontroll, mint módszer csodálatos.

Mondjuk minden szünetben megfogadtam, hogy veszek egy kávét, mert szombaton rém fáradt voltam, vasárnap meg csak átlagosan az, de a felépítése eléggé tetszett (75 perces etapok, 20 perces szünetekkel), minden órán valami gyakorlattal, a következő órához tartozó elmélettel, néhány csodatörténettel, még néhány reklámmal és persze a szeánsz elején a dobozba dobott kérdésekkel.

Szombaton az utolsó etap felét sajnos le kellett lógnom a vendégeim miatt, így már sosem fogok megtanulni másnak üzenni, de azért a lefekvés kontroll, az ébrenlét kontroll, meg a jelenlét kontroll megvolt, vasárnap meg a tükör módszert, fejfájás és félelem kontrollt, valamint szokás megváltoztatást vettük. Tetszik nekem ez a módszer. Az meg még jobban, hogy a borsos tanfolyamdíj ellenére megtaláltam neten az egyébként 12 000 Ft-ért vesztegetett Gyógyulj meg c. hanganyagot. Voltaképpen mégiscsak ezért jöttem... 

((Update: mégiscsak itt buktam le, leghűségesebb olvasóm - az anyám - ugyanis belépett egy olyan gépen a blogra, ami elmentette az adataimat és velem belépve maradt. Persze minderről úgy szereztem tudomást, hogy anélkül, hogy szólt volna, megjelent a lakásomban...))