A sebem ugyan rendetlenkedett, de ettől az élet nem állt meg.

Az Onkológián is zajlottak eközben az események.

Május 29.-én lett felajánlva számomra, hogy bekerülhetek egy study-ba. Ez egy nagy lehetőségnek tűnt, és mi éltünk is volna vele, de az aláírt papírokat a doktornő széttépette. Többek közt azért, mert agyi áttétesek esetén fontos kritérium, hogy a helyzet egy hónapig nem változhat. így lettem behívva május 31-re CT-re, aztán (miután 5.-e Pünkösd volt), 7.-ére kontrollra, a study-s papírok aláírására.

Ami aztán nem történt meg.

Az ONCO Team ugyanis nem szavazta meg a bekerülésemet, hiszen nem felelek meg a feltételeknek. Mit jelent ez? Azt, hogy minden agyi cuccocskámat kezelték már, a tanulmányban pedig csak kezeletlen tumor szerepelhet

Remek. Jó a rosszban, hogy így be tudtam menni osztályozó vizsgáztatni délután.

Ennek megfelelően előjegyeztettek sürgős PET CT-re, aminek egy héten belül meg kellett (volna) történnie. Pénteken viszont felhívta őket anyukám és közölték, hogy aznap kapták meg az engedélyt, a hétfő és a péntek van fenntartva az onkológiai betegeknek és legkorábban csak 19.-én hétfőn lesz időpont (ezt mondják 9.-én). Valami aztán mégiscsak történt, mert másnap engem hívtak telefonon és 15.-én (csütörtökön) estére kaptam időpontot.

13-án tartottam egy búcsú szakkört, 15.-én meg bementem a suliba, hogy tartsak egy másikat is (a másik csoportnak), de mint kiderült akkor már nem volt benn ép lélek, csak a tanárok. így aztán inkább rendbetettem a szekrényt a tanáriban (négy óra pakolás), majd hazamentem. Innen mentünk a PET CT-re.

A PET CT olyan volt, mint két éve. Váróban Anyu ott maradt,engem meg felvittek. El kellett mondanom részletesen a betegségem történetét, valamint oda kellett adnom a műtétek utáni képalkotós felvételeket. Ezzel kívánták ugyanis összevetni a képeket. 

Utána átvittek egy kis szobába. Megmérték a vércukromat. Aztán szúrtak egy vénát. Majd elment a nővér és egy kis fémtokban hozta a sugárzó kontrasztanyagot. ezután vittek el a váróba. A váró egy egyszemélyes kis szoba egy TV-vel. elvben nem szabad gondolkozni, sem semmilyen agyi tevékenységet folytatni. Úgyhogy én itt iszogattam valami szokásos CT-s löttyöt (10 percenként egy pohár) és raktár árverést, meg "Hogyan készült?" műsorokat nézegettem.

50 perc múlva aztán szóltak, hogy mehetek pisilni, utána pedig jöhetett a vizsgálat. Valamiért úgy emlékeztem, hogy itt CT meg MRI is egyben van. De nem. Ez egy sima negyed órás CT volt, minden komplikáció nélkül. Én voltam aznap az utolsó, kaptam kekszet, csokit, narancslevet (ja, mert dél óta nem ehettem, hogy meglegyen a hat órás éhgyomor), és megkaptam, hogy 2,5 hét múlva lesz eredmény.

Nos, már másnapra lett (hála Anyu kati barátnőjének).

Én mentem a leletért, de megvártam vele Anyut, mert megígértem neki. Teljesen negatív volt.

19.-én tehát ott voltunk az Onkológián, az onkológusomnál, aki erre mit mondott? Hogy nem lesz sem study, sem gyógyszerelés. Tessék? Nincs tumor, nincs mi ellen fellépni. Nem kapok (egyelőre semmit), csak szoros obszervációt. Legközelebb egy MRI-t, 29-án szerdán.

Először kicsit kiakadtam, hisz a study-t nagyon szerettem volna, de a gyógyszerben meg egyenesen biztos voltam, hogy kapni fogok. Még aznap kért (és kapott) másodvéleményt mind Apu, mind Anyu. Apu a volt kolleganőjétől (aki szintén az Onkológián kutat), Anyu meg a Bőrklinikától (a szövettanos orvosomtól), akik mind megerősítették, hogy az orvosom helyes döntést hozott és azt üzenték: örüljek.

Hát mit tehetnék? Akkor örülök. :D