Szombaton délelőtt Apa jött be hozzám, és örömmel tapasztalta, hogy kiengedtek a nővérek sétálgatni. Persze ekkor még nagy távokat nem mehettem, csak a folyosón grasszálhattunk. Hamar elfáradtam, de jól bírtam.

Délután már ugyanezt a mutatványt megismételtem némileg hosszabb időn keresztül a többi ember előtt, névlegesen Anya, majd a Dóri, Koma, Dani előtt. Nagyon aranyosak voltak, bírtam őket.

A vasárnapom aztán még aktívabban telt, pedig látogatóm nem sok volt. Reggel Apa, délután Anyu, majd a kis Mókicka (aki aznap jött haza az országos döntőről és nekem akarta adni az ezüstérmüket). Viszont már egész aktív voltam, mentem ide-oda a környéken, sőt, még a büféig is lemerészkedtem.

De a legjobb a hétfő volt. Ekkor már egész túrát tartottam éjszaka (a CT este is működik), nappal meg a vendégeimmel randalíroztam. A szobatársam úgy volt, hogy ezen a napon engedik haza, de sajnos szegény elájult reggel, így maradnia kellett péntekig.

Nekem viszont nem! így kedd reggel, mint a kisangyal, mehettem végre haza. 2017 május 16-át írtunk ekkor. Fájt a fejem, hallottam az agyam ha megerőltettem magam, de alapvetően nagyon jól éreztem magam és alig vártam, hogy legyen végre laptopom, hogy elkezdhessek programozni tanulni!!!