A Tanuló Tanárok egy 3 hónapos képzés, ami amolyan félig online, mert sok anyagot kapunk interneten heti rendszerességgel, félig offline, mert heti rendszerességgel találkoznunk is kell kis csoportban. Havonta vannak az egynapos nagy találkozók - minden hónap első szombatján. Januárban volt az első alkalom, ami csak egy szimpla kis péntek délutáni Facebook-on meghirdetett eseménynek indult, de akkora lett rá a túljelentkezés, hogy hamar fizetőssé tették, majd kikötötték, hogy csak azok vehetnek rajta részt, akik utána a 3 hónapos képzést is befizetik. Eztuán februárban, márciusban, majd áprilisban kerül(t/n)ek sorra a nagy rendezvények.

Miután a jövő oktatásának elkötelezett híve vagyok, ráadásul pont van szabadidőm, számomra nem volt kérdés, hogy a teljes programon részt veszek! Már pont hiányzott, hogy tanulhassak valamit, de közben amolyan lusta januárom volt, arról nem is beszélve, hogy ekkor kezdett újra fájni a hátam is... A nagy lelkesedés után februárban már azt is teljesítménynek tartottam, hogy sikerült megjelennem minden alkalmon (főleg az abban a hónapban aktuális szombati napon... utána két hétre teljesen el is tűntem az online platformunkról - ezeket a videókat március közepén pótoltam csak).

Februárban volt tehát az első "nagy nap", azaz egész napos szombati program. Itt sok minden történt és szerencsére titoktartást sem kellett kötnünk róla, nehogy kikotyogjuk a "nagy szakmai titkokat" :D pedig itt TÉNYLEG vannak igazi, saját anyagok, videók, saját meló csak pont az a lényeg, hogy mindenki örül neki, ha terjednek... Szombaton szembesültem vele, hogy a meghirdetett kategóriákat (diák/frissen végzett, gyakorló tanár, érdeklődő külsős) senki nem ellenőrizte, ami csak azért vicces, mert ezek alapján kellett kurzusdíjat fizetni. A diák 20 000 Ft volt, a tanár 40 000 Ft, az "érdeklődő felnőtt" 80 000 Ft. Az online platformon kellett magunkat kategorizálni és rengeteget gondolkodtam, hogy én most vajon melyik vagyok??? Mind a három igaz rám ugyanis :S Végül a "tanárt" választottam. Másik meglepetés volt, hogy ez nem havidíj, hanem a teljes összeg, amit nem csak én értettem félre, hanem kb. mindenki, úgyhogy ez viszont jó hír volt! Jó magyar szokás szerint megnézem mire fel húznak le anyagilag és főleg így két hónap távlatából azt érzem, hogy itt aztán szó nincs profitról, vagy akár csak anyagi megtérülésről a Budapest School részéről. Merthogy ők a szervezők.

A Budapest School-ról rengeteget lehetne mesélni, de talán az a legpontosabb meghatározás, hogy egy nagyon vagány, szívből jövő oktatási kísérlet. A Prezi alapítói az alapítói, de ők amilyen profik IT területen, annyira gondosak igyekeznek lenni a gyermekeik nevelésében is.

Rossz az iskolarendszer ma Magyarországon? Csinálnak egy sajátot!

Nem tudnak semmit az oktatásról? Felkeresik a legprofibbakat és igyekeznek tőlük tanulni!

Halácsy Péter mondjuk tanult pedagógiát, és talán ez is a hátterében van annak, hogy ennyire gondoskodó apja a gyermekeinek. Nem hagyja, hogy "tönkretegye" őket a közoktatás és egyre inkább egyetértek vele, hogy igaza van.

Az iskolájuk lényege, hogy meg sem próbálnak betagozódni a mai magyar rendszerbe, aki hozzájuk jár, annak magántanulónak kell lennie.

És itt jön az első fontos kérdés: Jó-e magántanulónak lenni?

Egészen eddig azt mondtam erre a kérdésre, hogy: nagyon ritka kivételektől eltekintve: NEM!

A keresztapám Apukám legjobb barátja és egy hihetetlen érdekes figura. Néhány hét ismeretség után vette feleségül a keresztanyámat borzalmas fiatalon a klasszikus 4 fő plusz pap felállásban - amibe még a szüleiket sem avatták be - és azóta is rettenetes stabil párost alkotnak. Külön posztot tudnék írni róluk, mert az egész további életük egy hatalmas kalandsorozat (nem beszélve az elveikről), de itt most csak azért hoztam fel őket, mert ők voltak azok, akik Amerikába emigrálva elkezdtek erősen szimpatizálni a "home-schooling" rendszerével. Sőt, a kisebb gyermekeiknek gyakorlatilag az egyetem volt az első "közoktatási intézményük", ahova jártak. Mi erre mindig forgattuk a szemünket, de természetesen érdeklődve hallgattuk őket. Négy gyermekük érte meg a felnőttkort, mind olyan zabolátlan természet (volt) mint ők és ez a viszonyukat is jellemezte. Mindenesetre tény és való, hogy az ő legnagyobb fiuk, a Misi az, akiről egy ideig azt sem tudták melyik országban él, és negyven éves elmúlt, mire meglett az "első rendes munkahelye": ez viszont nem más, mint a Google... Igen, az a Goggle, ahova 1%-os a bejutási ráta!

Másik "találkozásom" a magántanulás intézményével egy Polgár Judit interjú volt. A Polgár-lányok sikertörténete és híres módszerük, miszerint a szüleik kivették őket az iskolából, hogy sakk-bajnokot neveljenek belőlük egy igazi hungarikum, mégis, az érintettek pont nem követik a szülői példát. Megérdezték róla Juditot, hogy ennek vajon mi az oka, miért járnak a gyerekei "rendes" oktatási intézménybe? Erre azt válaszolta, hogy azért nem, mert ő és a férje nem pedagógusok, míg a szülei azok voltak.

Az otthon tanulósdi tehát nem való akárkinek - és itt az akárki nem is a gyerekre vonatkozik, hanem a szülőre. Kell hozzá pedagógiai érzék és hajlam, hogy valaki jól csinálja, mert önmagában a gyermek kivétele az iskolából nem jelenti magát a Szent Grált.

Na de mi van akkor, ha valaki nem pedagógus típusú? Akkor az ő gyermeke nem érdemes minőségi, személyre szabott oktatásra? Persze, hogy de! És itt lépnek a képbe az olyan alternatív iskolák, amelyek már nem a formalizáltságra épülnek, nem a kötelező tananyagot akarják levinni a gyerekek torkán, hanem annál sokkal többet!

Rengeteg videót nézettek velünk a témában és a nagy büdös helyzet az, hogy jelenleg senkinek nincs róla fogalma, hogy a jövő generációinak pontosan milyen tudásra lesz szüksége a sikeres fennmaradáshoz? A Budapest School is vadul kutat és tapogatózik, de nagyon értékelem bennük, hogy ebből nem is csinálnak titkot. Az alapítók együtt fejlődnek és tanulnak a gyerekeikkel és rettenetesen nyitottak minden, a témában megosztott tudással. Konkrétan Halácsy Péter végigjárta az ország alternatív iskoláit és elbeszélgetett az igazgatójukkal a módszerükről. Van is egy oktatónk, aki ex-Waldorfos, de repkednek a példák a híres, nyitott szellemiségű iskolákban tapasztaltak alapján.

Ez a kurzus, amit most csinálok, az első kurzusuk és a nyitottságukat fejezi ki, hogy kitárták a kapukat minden érdeklődő előtt, aki tud angolul is. Mint fentebb írtam, a tandíj gyakorlatilag jelképes volt (főleg a saját iskolai tandíjaihoz képest!), leginkább azt hiszem az volt a céljuk vele, hogy kiszűrjék azokat, akik csak érdeklődnek "a híres Budapest School" iránt. így is maradtunk legalább hatvanan. ((Pont, mint a GF-os évfolyamom...))

Másfelől azt hiszem ezt a kurzust azért is csinálták, hogy maguknak legyen több motivációjuk, ők is tanuljanak tőlünk! Kicsit kilógott ugyanis a lóláb, amikor az első, péntek délutáni alkalom arról szólt, hogy kb. tervezzük meg az előttünk álló három hónapot. Egész pontosan úgy szólt a csoportos feladat, hogy "tervezzünk egy három hónapos kurzust pedagógusoknak"... Nagyon érdekelte őket, hogy milyen témákat hoznánk fel, miket látunk problematikusnak, mikben érezzük úgy, hogy jó lenne fejlődnünk.

Ugyanakkor a februári szombatra már lettek saját ötleteik is.

Beosztottak mindenkit max. 8 fős csoportokba. A mi csoportunk mondjuk nem 8 fős, csak 5 fős lett, mert 3 ember "elpárolgott", viszont így talán könnyebb kicsit egyeztetnünk a találkozókat, amiket elvárnak. Biztos ha nyolcan lennénk, akkor is mindenki más lenne, de azt hiszem a mi kis csapatunkban tényleg a lehető legtöbb szegmens megtalálható: Gabi egy több évtizede tanító általános iskolai tanárnő, Móni egy lelkes anyuka, akinek a gyermekei alternatív iskolákba járnak (ő maga pedig HR-es), Judit egy multinál kikötött nyelvtanár, aki arra a kérdésre keresi a választ, hogy visszamenjen-e az "eredeti" foglalkozásához, Szilveszter pedig évekig alternatív pedagógiai intézményekben dolgozott, az utóbbi 2-3 évben váltott, viszont hiányzik neki a közeg. Engem ismertek. Elvben Gabi, Szilveszter meg én számítunk gyakorló tanároknak, Móni soha nem gondolkozott tanításon, csak rettentően érdekli, Judit hezitál.

Bírom őket, de "a kattanás" egyikükkel sincs meg. Talán Móni a kedvencem, mert fantasztikus, igazi odafigyelő, de laza anya lehet, miközben megvan benne a "multis fegyelmezettség" is. De még a bemutatkozás során is mondta magáról, hogy szétszórt mindenhol - a munkán kívül, mert abban nagyon rendezett. És valóban ilyen.

Azon a februári szombaton minden csoport kapott egy mentort is, mégpedig egy Budapest School-os tanárt. Mi konkrétan egy óvónénit kaptunk: Borit, de mielőtt megjelenne előttetek egy gombos-kötényes, saroknál-lábujjnál kivágott kivágott fűzős csizmás alak, gyorsan szólnék, hogy szerintem fiatalabb mint én és részben kék a haja. Tiszta mint egy manga-figura.

Az egyik programunk azon a szombaton az volt, hogy terveznünk kellett egy 90 perces foglalkozást választott korosztályú gyerekeknek 3 és 18 év között, szabadon választott témában. Mi végül a 10-12 fős korosztályt válaszottuk és a témánk a SÖTÉTSÉG lett. Az volt a terv, hogy a 16 gyerekből 4 db 4 fős csoportot alkotunk, akik mind kapnak egy mentort és a fenti témakörben ötletelnek. Ötleteltünk mi is és olyan fogalmak jöttek elő, hogy: alvás, fekete, éjszakai állatok, horror, fotoszintézis, barlang, vakság stb. (összesen 10). A gyerekek aztán az ötletek közül egyet-egyet kidolgoznak a csoportjukban, majd a végén bemutatják egymásnak.

Minden tanárcsoport a végén prezentálta a többieknek, hogy mit találtak ki, majd jött a "feketeleves": megkaptuk kurzus feladatnak, hogy vagy ezt, vagy egy másik foglalkozást valósítsunk is meg, sőt, készítsünk róla egy három perces videót is!

A másik program pedig az volt, hogy mindenkinek magának ki kellett választani egy készséget, amit 20 órán keresztül tanul. Én sokat gondolkoztam rajta, hogy ez mi legyen, végül úgy döntöttem, hogy honlapot készíteni fogok megtanulni (és ez rögtön két légy is, mert a suli japánosai profitálhatnak belőle!). Ezt is el kellett mondanunk, de nem csak elmonanunk kellett a többiek előtt, hanem meg kellett várnunk azt is, hogy ki jelentkezik a feladatra, hogy a mentorunk lesz benne? Rám egy nagyon kedves lány vállalkozott, aki már írt is 2 hete, hogy hol tartok a projektben? Én is nagyon érdeklődve hallgattam a többiek vállalásait, de megszólítva akkor éreztem magam, amikor egy magas, komoly lány azt mondta, hogy a JAVA programnyelvvel szeretne megismerkedni. Senki nem jelentkezett rá rajtam kívül, de ez kit érdekel, ha végre azt érzem, hogy itt egy téma, amiben abszolút kompetens vagyok! :-)