Pénteken úgy döntöttem, hogy "lógok" egy fél napot a terápiáról, mert mindenképpen meg szerettem volna írni a szoftveres vizsgát a többiekkel.

Gizi (áttétes mellrákos, aki megtagadta a gyógyszerek szedését) is így döntött, mert neki meg CT vizsgálata volt.

Ezzel "csak" a daganatos imaginációról maradtunk le.

Miután ez olyan volt állítólag, mint az előző délutáni, csak ugye a rákra értve (meg kibővítve vele - ugyanis vinnünk kellett volna hozzá a gyógyszer leírásunkat, amelyben benne van, hogy pontosan hogyan hat), el tudom képzelni mi történt. De értelemszerűen nem annyira örültem neki.

A délutáni rész már a célkitűzés jegyében telt: össze kellett szednünk 5-5-5 rövid- (= ma elkezdheted, két héten belül biztosan elkezded és fél éven belül be is fejeződik), közép- (= ma elkezdheted, fél éven belül elkezded és két éven belül befejeződik) és hosszútávú (= ma elkezdheted, 2 éven belül elkezded és 5 vagy annál több idő alatt megvalósítod) tervet.

Na, ez már az én feladatom volt! Tervezgetni imádok, most sem ment nehezen, sőt, többet is írtam az összes kategóriához. :-)

Ezek után elő kellett vennünk egy tervet és azt egy 8 pontos rendszer szerint ki kellett elemezni.

Itt a közös elemzést másképp csináltuk mint addig. Nem az volt, hogy egy-egy ember végigmondta a saját sztoriját, hanem pontonként haladtunk, mindenki elmondta az arra a pontra vonatkozó választát és utána végigmentünk a többieken hogy a választ elfogadják, kérnek, vagy kérdeznek-e.

Ezzel véget is ért a nap.

Muszáj megjegyeznem, hogy eznap reggel sikerült megoldanom azt a több hónapos rejtélyt, hogy hogyan kell hordalni azt a "szívmelegítőt" (sálmellényt?), amit Anya nyáron kötött. Egyszerűen annyira feldühített, hogy egy ilyen kis ruhadarab kifog rajtam, hogy addig nem indultam a vizsgára, amíg meg nem fejettem, de sikerült! :-)

Másnap, azaz szombat délelőtt továbbra is a tervekkel foglalkoztunk, de ezúttal egy másikat kellett választani és azt imaginációval elemezni. Ennek az imaginációnak 9 lépése volt és szokás szerint mást nem kaptunk hozzá, csak időt. Itt a lényeg az volt, hogy onnan kellett indulni, amikor már megvalósult és visszanézni, hogy hogyan történt mindez, milyen lépések eredményeképp. Gyakorlatilag itt a tudattalan kapta meg a főszerepet.

A következő nagyobb téma az érzelmek kérdése volt: neheztelés feloldása / leküzdése imaginációval. Itt egy nyolc pontos imaginációt kellett alkalmazni.

Van egy rettentő hasonló gyakorlat agykontrollon is, mégsem én voltam az, aki feltette a kérdést, hogy mi a különbség a két módszer között? Miért van az, hogy az agykontroll sikeresebb lett?

István, a terapeuta erre azt mondta, hogy ő nem végzett soha agykontrollt (csak az agykontroll behozója végzett nála Siontont, majd közölte, hogy a kettő ugyanaz), de ő úgy látja, hogy mindekettőnek megvan az az előnye, hogy az embereket a lelkükkel való foglalkozásra bírja, de az agykontroll mögé tesz egy hamis orvosi bizonyítást (ti. az alfa-hullámos elméletet). Sok hasznos dolgot csinálnak, de veszélyes is lehet, ha az embereket "transz-versenybe" kényszerítik. Másik dolog, hogy az agykontrollosok többet ígérnek. Gyakorlatilag kb mindent, amire az emberek vágynak. Ezekben azt hiszem igaza van...

 Visszatérve a gyakorlathoz, ezután felrajzolt egy grafikont, amelyen a 0 állapotban a kiszolgáltatottság van, majd a negatív érzelmek a félelem, harag, düh, végül agresszivitás. Én nem teljesen értek vele egyet, hogy a kiszolgáltatottság null-pont lenne, de a negatív érzelmek fokozatai az OK, és azt is értettem, hogy miért kell visszajutni a kiszolgáltatottság szintjére. Azt mondta, hogy minél mélyebbre megyünk a negatív érzelmekben, annál inkább beszűkülünk, ami rengeteg energiát visz el. A szenvedés pedig nem a kiszolgáltatottságtól lesz, hanem a kielégítetlenségtől.

Ez után az elméleti magyarázat után újra kellett csinálnunk az elengedő gyakorlatot, csak másik személlyel, majd azt is megbeszéltük. Itt is mondott pár instrukciót, majd egy kérdésre (ti. h mi van akkor, ha valakire neheztelünk valamiért, de továbbra is úgy érezzük, hogy nekünk van igazunk) válaszolva azt mondta, hogy nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az érzelmek és azokat olyan helyre kell tenni, ahol nem visznek el energiát. És ekkor hangzott el egy szívemnek kedves versike az egyik kedvenc költőmtől, Fodor Ákostól:

"Ne adj igazat

Neked az túl sokba kerül

Nekem éppen van"

A nap végére jutott még egy kis előadás a fájdalom kontroll három módszeréről (imagináció, "kommunikáció a fájdalom állattal" és egy másik imagináció), valamint céljáról, de ezt nem csináltuk meg a gyakorlatban.

Az este egy laza társasjáték party-val végződött a táncos lányokkal, de előtte még hazaugrottam és felhívtam Marit, a nőt, aki Gerson-terápiával gyógyult meg és azóta is Gerson-terapeutaként dolgozik. Őt István ajánlotta, miután a célkitűzéseknél hallotta, hogy meg szeretném csinálni.

István azt mondta, hogy a Gerson-módszer úgy működik, hogy a daganatos szerv átmenetileg megnagyobbodik, ezért agyi esetben nagy nagy óvatossággal végezhető csak, mert ott nagyon beszűkült a tér és volt már olyan betege, aki ebbe belehalt. Amikor Marival beszéltem, ő is azt mondta, hogy az esetem komplex és biztos hogy nem indíthatok a legintenzívebb szakasszal. Mindenesetre ígért hiteles dokumentációkat, h átküldi email-ben, azt mondta olvassam végig. Ha még ezután szeretném, akkor találkozzunk. És ha utána is, akkor még egy előadást végig kell hallgatnom. Ha pedig valóban elkezdem, akkor egy fél napra átjön hozzám és felügyel. Ja és az elején kikérdezett a betegségemről, meg hogy eddig mit tudok a módszerről és lazán közölte, hogy ami az interneten van, az mind hülyeség. :-)