!!! Az alábbi posztot még nyáron írtam, de sajnos elfelejtettem élesíteni. A törzsolvasóimnak üzenem, hogy képzeljék oda " A fájdalmak vége" című poszt elé. Fontosnak tartom megjelentetni, mert gyakorlatilag az április óta eltelt idő leggyötrelmesebb időszakáról szól - amit kb. senki nem vett komolyan... Illetve ez így nem igaz, de tény, hogy onkológiai oldalról kezelhették volna gondosabban. De persze okosnak lenni könnyű utólag... Nem haragszom senkire, de ha nem lesz rohamom augusztusban, akkor csak a ehét szerdán lett volna egy koponya MRI-m. Nem kellemes epilepsziás rohamot átélni, de annak köszönhetem, hogy már három hete kapom a gyógyszert... (és a cím sem teljesen igaz, végül összesen majdnem öt hétig tartott)!!!

Az úgy kezdődött, hogy csak a július 20.-ai MRI-t vártam. Nem érdekelt semmi, csak hogy végre ki legyen mondva: zsugorodnak a sugarazott áttéteim.

Mint a legutóbbi posztból kiderült, ez sikeresen megtörtént.

Utána pénteken aztán annyira fájt már a hátam, hogy kerestem egy akciós masszőrt és elmentem hozzá. Olyat találtam, aki egyben csontkovács is, amiről bevillant, hogy az öcsém barátnője mesélt egy remek csontkovácsról. Miközben csinálta a dolgokat jól esett, de utána rosszabbul lettem.

Szombaton volt egy kis tolmácsolós-guide jellegű munkám, vasárnap este viszont már aludni sem bírtam a fájdalomtól. Hétfőre beszéltünk meg időpontot a fent említett csontkováccsal este hatra, de előtte volt délelőtt kontrollom, délben pedig még egy tolmács-guide munkám.

A kontrollon azzal fogadott az onkológusom, hogy ezek nagyon szép eredmények. Van-e valami egyéb panaszom?

Volt... elmondtam, hogy már nem tudok aludni ettől a hátfájástól, tart egy jó ideje (sokáig azt hittem, csak elaludtam a nyakam, de folyamatosan erősödött), mindeközben zsibbad a bal mutatóujjam és gyenge a jobb kezem. Sürgősségi mellkas-nyak CT-t írt elő (amit aztán augusztus 8-ra kaptam meg), és adott egy erős gyógyszert hozzá gyomorvédőt azzal a szöveggel, hogy a csontkovácshoz ne menjek el.

Sokat gondolkoztam rajta, de végül elmentem. Tudom, hogy nem hisz a kiegészítő terápiákban és én is nagyon racionális vagyok, de ez még benne van a tűrés keretemben. A gyógyszert viszont nem vettem be.

Eredmény: keddre még rosszabbul lettem.

Aznap mentem volna Liska Táborba, de annyira szenvedtem, hogy erről szó sem lehetett. Bevettem a gyógyszereket. Nem lett jobb, szenvedtem kegyetlenül.

Pénteken ismét Onkológia, ekkor ahhoz a doktornőhöz lettem hajtva, aki a study-val is foglalkozik. Tőle kaptam egy Morfin tartlamú csodaszert.

Nos a hatás, leírhatatlan volt!

Egy óra múlva jelentkezett nagyjából a teljes fájdalommentes állapot.

Ez maga volt a Mennyország.

Annyi szenvedés után...

De mint minden csoda, ez sem tartott örökké.

Mindössze néhány órát.

Utána újabb csodabogyó kellett...

így aztána hétvége folyamán majdnem elfogyott az összes.

Sebaj, hétfőn újra Onkológia, pénteken ugyanis készítettek egy váll CT-t, és annak volt a kontrollja.

A CT negatív lett.

És ekkor jött a feketeleves: sajnálja, de nem írja fel többet az Antidolor tablettát.

Micsoda??? Komolyan hagynak szenvedni? Onnantól kezdve, hogy nincs onkológiai oka hagynak a fájdalomban elpusztulni?

Próbáljam ki a vény nélküli fájdalomcsillapítókat.

Azt hittem sikítok.

De csak azért nem tettem, mert tudtam: utána megyünk kontrollra az Idegklinikára. Szerencsére igazam is lett, az idegsebész egyáltalán nem volt ilyen kegyetlen: simán felírta nekem.

Szerdán neurológusnál voltunk (3 óra várakozás után be is jutottunk), a nagypapám barátjánál.Ő nagyon kedves volt, új gyógyszerkombinációt adott. Ez sem hatott. Kiírt gerinc MRI-re is másnapra, így a csütörtük estémet a Margit Medical-ban töltöttem. Az eredmény: negatív.

Nem ragozom tovább újabb csontkovács, újabb neurológusi menetek, Ct, reumatológia, gyógytorna stb. szinte semmi eredménnyel.

Itt tartunk most.

Már járok gyógytornára.

Csak alváshoz szedek gyógyszert.

De van, fáj, szenvedek, akkor is ha nem mutatom. Ilyen ez. Titkon érzem, hogy azért javul.