A két agykontroll közötti hét volt az első, amikor semmilyen orvosi programom nem volt!

Az április 24.-ével kezdődő hét óta nem volt ilyen. De most igen. Lássuk mivel is töltöttem.

Hétfőn volt egy francia interjúm egy indiai céghez (nem mintha oda akarnék menni, csak gondoltam ha már megkerestek adok egy esélyt), amiben csak az volt rendkívüli, hogy a magyar HR-es kikérdezett a Sűdy-ékről, mert találkozott velük Tokyoban a kaja expón. Neki nem voltak szimpik, de sajnos már sosem tudom meg miért, mert elmeséltem a saját tapasztalatomat. Este aztán aláírtam a szerződést a szoftverkurzusra, ahova szeptembertől járni fogok. Aznap pont nem volt vendégem, így volt egy szabad estém otthon. Ami valahogy kellett is, mert nem aludtam jól.

Másnap jött a takarítónő, de én nem tudtam rá felkelni (pont előtte feküdtem vissza, mert már 5-től dorbézoltam és addigra pont elfáradtam). 11-kor tértem, magamhoz, lezuhanyoztam, aztán nemsokára pittyogás: Anya átjött. Csak úgy. Nem értettem a helyzetet. Le is szidtam, hogy ilyet ne csináljon, hogy bejelentés nélkül megjelenik. Állítása szerint olvasta a blogom és csúnya hazug vagyok, hogy nem szóltam az agykontrollról. Távozása után szépen kipanaszkodtam magam a takarítónőnek (Irénkének), aztán napokkal később tudtam meg, hogy pont ő hívta át... Az Agykontroll I bejegyzést mindenesetre élesítettem.

Délután megjött az újabb vendégem, egy japán lány, este meg romboltam tangóra. Tangón most elég sokat vettünk, végre tényleg kezdünk táncolni!!! És még limonádét is kaptunk! A mostani párom egyébként ügyes volt, úgyhogy tetszett az egész óra. Utána intéztem a Bt-s fellebbezést, ami éjjeli postára szaladgálást is jelentett, de szerencsére minden rendben lett.

Szerdán jött hozzám látogatóba Orsi, az unokatesóm. Megmutattam neki a lakást, beszélgettünk egy csomót, végül leugrottunk menüzni a Bécsiszelet-be. Kaptam belga csokit!

Miután hazajött a japán vendégem, elvittem a kedvenc kávézómba (Rengeteg), utána vacsiztunk a szomszédjában (Élesztő) és persze sokat beszélgettünk.

Másnap reggel elvittem a Csarnokba, hogy szuvenírt vehessen, aztán elváltak útjaink, mert ő ment várost nézni, én pedig vittem a táppénzes papírjaimat a munkahelyemre. A HR-es szuper aranyos volt, vagy egy órát beszélgettünk. Elmondtam neki mi a helyzet velem és hogy mik a terveim, meg ő is elmondta, hogy HR vizsgálatot tartottak a csoportunkban (mindenkivel leült egyesével beszélgetni!), mert úgy látták, hogy nem nagyon működnek jól nálunk a dolgok. Ezt nem mesélte eddig senki, de nagy örömmel hallottam. Nagyon édes volt egyébként, elmondott ő is elég szenzitív dolgokat magáról, meg mondta, hogy szurkol. Sőt. Ő ajánlotta, hogy szeptembertől iratkozzak be valami iskolába, úgyis most vannak a pótfelvételik... :-) Mondtam, hogy én is szurkolok nekik és hogy remélem mire visszajövök egy más csoportot fogok itt találni. Mindenesetre kíváncsi leszek.

 Este mehettem volna a japánommal esti látképet nézni, de 1. nemrég csináltam egy francia fiúval és a vizes vb miatt minden kék volt és lezárva. 2. pont akkor találtam két blogolós melanómás ausztrál lányt. Mindketten bekerültek egy study-ba, amely egyiküknél visszafejlődést, de a másiknál csak stagnálást hozott másfél évre. Majd mikor egy áttétje tovább nőtt, kiesett a study-ból és idén tavasszal el is hunyt. Viszont az a lány, aki jól reagált "beteg sztár" lett, viszik azóta is konferenciákra és cikkeket készítenek vele. Emellett vezeti a blogját, a tiszta élet híve és még recepteket is feltett!! Ezeket a blogokat azonnal elmentettem, mert legalább így nem vagyok légüres térben. Egyben nagyon gondolkozom, hogy Magyarországon hogyan lehetne hasonló közösséget csinálni. mint van Ausztráliában. Szerintem a többi ember baromi sokat tud segíteni, egyben nagyon hasznos, ha van egy közösség, akikhez lehet fordulni tanácsért, tapasztalatért stb. Gondolkozom...

Péntek reggel Gabi elvitt egy csúcs szuper bizsu nagykerbe. 43 hajpántot sikerült vennem, egy kalapot, egy karkötőt és csak ötezer valamennyit hagytam ott... Durván jó! Már több barátnőm bejelentkezett, hogy vigyem őket el. Teve u. 41 :-)

Utána szaladtam haza. Persze a japán lány hagyott ajándékot. A bolgárok meg még nem érkeztek meg. Megjött viszont a krepp ágynemű a közeli postára, úgyhogy gyorsan szaladtam át oda. Ahogy visszajöttem és kezdtem kibontani őket dél lett és már csöngettek is... A bolgárok nagyon megleptek, mert kb. a szüleim korosztálya voltak. Nem bántam, hogy nem kell velük laknom. Szabadkoztam kicsit, hogy még nincsenek meg az ágyak, de azt mondták nem probléma, úgyis várost néznek. Ezzel elmentek.

Amíg távolt voltak felhúztam azokat az ágyakat, amelyeket tudtam, majd felhívtam a Dormeót, hogy hol a frászban vannak a takaróim, párnáim, gumis lepedőm, amit több mint egy hete megrendeltem. (Az aznap érkezett ágyneműket ugyanis csak két napja). Hát, ők átadták a futárnak 12.-én mindkét csomagot és mindkettőt megpróbálták kiküldeni hozzám, de nem volt sikeres. OK, felhívtam az MPL (Magyar Posta Logisztika) a csomagszámaimmal, mire ott meg közöltéák, hogy a kézbesítési kísérletek megtörténtek 12.-én és 13.-án, de mindkét esetben sikertelen volt, felhívni meg nem tudtak, mert rossz számom volt megadva (lemaradt egy nulla). Na itt majdnem elszakadt bennem valami ((miért nem kérdezik meg a küldő céget, ha látják, h a telószám rövid???)), majd sürgős intézkedést ígértek. Ez annyira sürgős, hogy még most sem keresett senki.

Úgyhogy végül átmentem Anyuékhoz, áthoztam egy párnát és két könnyű takarót, azokat felhúztam és már jöttek is vissza a bolgárok. Kb kinéztek a saját lakásomból, úh jobbnak láttam lelépni.

Este anyuékkal néztem meg a vizes VB megnyitóját, amire feljött a Gerda is. Nekünk nagyon tetszett! Mondjuk sokáig tartott (f12?), de tényleg nagyon igényes és különleges volt.

Este anyuéknál aludtam és aztán jött a hétvége! De erről már meséltem.