A második hétvégén vagyok túl a mostanival (15-e, 16.-a), ami kicsit necces volt, mert bele kellett passzírozni egy gárdonyi esküvőt is. Tulajdonképp sikerült.

Szombaton pont az ebédszünetben volt a Jelenléti ív aláírása. Addigra három szeánsz ment le: bementünk a nappali falába, aztán különböző fémekbe, majd növényekbe. Ebédszünet utánra ki kellett gondolni egy kis szőrös emlős állatot (nem a főnököt!), de már soha nem tudom meg, hogy azzal mi volt a feladat.

A vasútállomáson találkoztunk Melivel meg Kacsával és végül háromnegyed órával a szertartás előtt érkeztünk meg a hotelhoz. Itt hajat mostam (több mint 2 hónap után először samponnal, de ez egy másik sztori), meg lezuhanyoztunk és végül pont leértünk a szertartásra. Ami később kezdődött (nem miattunk!), és szétfújta a szél, de pont ez tette egyedivé. A koszorúslányok nagy villantás veszélyben voltak, de végül nem történt baleset. Maga a szertartás fesztelen volt, sehol semmi feszültség, nem titkoltan csak egy ál szertartás volt, de mégis kedves. Fruzsi és Peti 13 éve vannak együtt, de még mindig csak 28 évesek... és felolvastak együtt egy verset is.

Nagyon rövid és lényegre törő volt maga az összeesketés, de utána a fotózás rendesen össze lett szedve és mintegy két órán keresztül tartott. Aztán vacsi és buli. Nem volt sem extra program, se vőfély, mégis minden ment rendben. Talán azért is történt ez így, mert a meghívás során csak a belső körre szorítkoztak. Minimál rokonság és rengeteg 7 és barát, de kisgyerek csak a két unokahúg és -öcs, valamint még egy kislány volt. Ha voltak is ifjú szülők, ők nem hozták a csimótákat.

Hajnalig tartott a buli, de én kidőltem egykor. Az éjszaka folyamán fel lettem keltve párszor, de véglegesen kilenckor sikerült ébrednem, majd összepakolnom. A reggeli folyamán leboltoltam Rékáékkal, hogy felhoznak kocsival. A Kabrióval!!! Ami mellesleg 1. narancssárga, 2. olyan kevés hely van a hátul ülők lábának, hogy... meg aztán út közben kicsit rosszul is lettem, szóval mák, h Gárdony csak 40 km. (Út közben megtankoltunk és akkor kértem egy zacsit a pultostól, biztos, ami zicher).

Rékáék úgy tettek ki, hogy fel tudjak szállni az 1-es villamosra. Pont úgy értem az Agykontroll tanfolyamra, hogy a második szünetében - asztalokon a Jelenléti ívvel. Lecuccoltam, aztán aláírtam és még kolbászoltam egy kicsit a szünet maradék negyed órájában.

A harmadik etap tulajdonképp az intuícióról szólt és az esettanulmányok elkészítési módjáról. Ekkor gyakorlat nem is volt. Az ezutáni szünetben a pedagógusoknak előre kellett menni és kitölteni egy tesztet. Önellenőrzéses volt, de el kell áruljam: hibátlan lett (és nagy öröm, h mondták a nevem, miután a pedagógusos jelenlétit alá sem írtam, csak a rendeset, de ez megint egy másik történet). Ez után le kellett adnunk a tesztet meg a névkártyánkat és cserébe megkaptuk az igazolványt, meg a certificate-et a 40 kredites pedagógus továbbképzésről. A szünet egyébként az ebédszünet is volt egyben, úgyhogy utána ettem valami helyi remeket. Majd jött a két órás esettanulmány.

Nos, bár ezt mondják a legizgalmasabb résznek, szerintem... hát... nekem ez kicsit humbugszagú volt. Egy pedagógus fickó nézett ki engem párnak, és először azt mondta, h csak két embert hozott, de amíg leszaladtam az Office Depot-ba füzetért meg ceruzáért, addigra 3 lett. Nekem totál tipp mix-nek tűnt az egész, de azt mondták, csak gyakorlat kérdése. Ez egyébként egy rendhagyó etap volt, mert 2 óránk volt megcsinálni a feladatokat (3-3 embert), a végére pedig már nagyon kényelmetlenül éreztem magam a széken.

A lezáró részt közel átaludtam. A fickó elég sokat beszélt... Végül levezényelt egy megbocsátó meditációt. Meg kellett bocsátani magunknak (a gyermeki énünknek) és a szüleinknek is (szintúgy gyermeki formájukban). Többen sírtak. Konkrétan: sokan sírtak! Ez után a meditáció után nem volt nyújtózkodás, mosoly, meg vállmasszírozás, viszont már csak negyed óra maradt a cégéig. Ebben a negyed órában pedig az oktató előkapta a gitárját (apja mintájára) és énekelt egy agykontroll dalt. A végén meg volt egy "energia" ugrás.

Összességében azt tudom elmondani, hogy nagyon hasznosnak tartottam ezt a tanfolyamot.

Egyfelől mák, hogy ráértem ezeken a hétvégéken (mert talán hihetetlen, de ez nem lesz így a közeljövőben!).

Kellemes meglepetés volt, hogy a borsos ár ellenére, szereztem 40 kreditet a bennem élő pedagógusnak.

Megvan az igazolványom, amivel a jövőben egy csomó féle haladó tanfolyamon részt vehetek (ami mind olcsóbb is, rövidebb is).

De a legfontosabb, hogy tanultam technikákat és gondolkodási módot. Nem mondom, hogy minden technikát használni fogok. Sőt, legvalószínűbb, hogy leginkább a Gyógyulj meg! mp3-akat fogom hallgatni, ami akár tanfolyam nélkül is ment volna.

Mégis, azt gondolom, hogy hasznos volt ez az időszak, ezek a technikák és az, hogy rászántam ezt az időt. Tágult a látóköröm és nem utolsó sorban adott egy nagy dózis reményt.

Én ezt a tanfolyamot minden onkológiai betegnek kötelezővé tenném.

Egyfelől, mert reményt ad a gyógyulásban. Másfelől pedig mert hangsúlyozottan csak kiegészítő az orvoslás mellé. Nem helyettes, hanem kiegészítő. És pontosan itt van a hangsúly.Meg tud oldani olyan eseteket, amikre nincs orvosi magyarázat, vagy csodának tűnnek, de nem helyettesíti a szakembereket és ezt mindig nagyon hangsúlyozza.

Ártani nem árt, de pozitív hozadéka rengeteg lehet, ha valaki hisz benne, vagy csak működik nála.

Nagyon, nagyon, nagyon ajánlom mindenkinek!!!