A kórházba nem engedtem barátokat. Egyfelől mert nagyon rövodek voltak a látogatási sávok, másfelől mert azt is mindig kitöltötték a családtagok. Gyakorlatilag sosem voltam egyedül.

De miután hazamentem, jött mindenki, akinek jönnie kellett :-)

Elsőként Évike és a kislánya, Léna látogatott meg, egy Margit virág társaságában. Aztán Évi és Zsolti jött át, ők kálát, meg bébikókuszt hoztak. Utánuk Manuel érkezett csoki fagyival és pár személyes sztorival. Átugrott Juli is két fogszabályzás között (akitől ez azért is nagy dolog, mert Skóciában él!). Beugrott Zsuzsa is egyik péntek délután. Jött még Kata és Fecó is gyümilével és érdekességekkel. Itt volt a levéltárból András, aki eperrel lepett meg.

És most nagyon remélem, hogy nem hagytam ki senkit...

A szüleim már kicsit idegesek lettek a végére, hogy sosem fog megállni a vendégsereg, de megnyugtattam őket, hogy ez csak az elején ekkora esemény.

Mindeközben unokaöcsém, alias 'Vad Kobra' is meglátogatott közel minden nap és én boldogan mászkáltam vele meg énekelgettem neki, hiszen annyira édes!

Az első hét tehát meglehetősen forgalmasra sikerült, amin az se sokat változtatott, hogy közben magántanítgattam (kedden, pénteken és vasárnap délelőtt), eljött a háziorvos is és a sebem is csak első látásra gyógyult szépen.

Nagyjából szombatra felpuhult a teteje és gyorsan betelefonáltam az ügyeletre. Az ügyeletes orvos aztán behívott a kórházba, ahol annyit sikerült csak mondania, hogy ha hétfőn jövök varratszedésre, majd mutassam meg az orvosaimnak. Ja, köszi szépen. A taxi oda-vissza hétezer forint volt... De tanultam az esetből! :-)