Pénteken rettenetesen vártam, hogy kikerüljek az intenzívről.

Délelőtt aztán bejött Apa, aki végignézte, hogy nem igazán tudom megenni az ebédem (pedig a kedvencem volt: szaftos husi csigatésztával!). Annyira szeretem ezt az ételt, hogy el kellett tenni a hűtőbe.

Este aztán bejött Gerda meg Anyu is, ők azért kedvezőbben láttak: a vacsorát már meg tudtam enni.

Gerda nagyon édes volt, hozott Toffeefee-t. Egy gyógyszertan vizsgáról érkezett, nagyon kedves volt.

Este aztán kiszedték belőlem a katétert, aminek őszintén örültem (igazából én kértem), így már semmi akadálya nem volt annak, hogy másnaptól a saját lábamon sétafikálhassak.