Csütörtök: Nem ettem, nem ittam semmit egész nap. Ha mégis, azt kihánytam. De alapvetően csak feküdtem az ágyamon és nem érdekelt semmi, de semmi a világon. Nem érdekelt, hogy hallottam pittyegni a telefonom (milliószor), nem érdekelt senki és semmi.

Péntek: Dél után hat perccel jutottam el arra a szintre, hogy felhívjam anyukámat. Csak annyit tudtam mondani neki, hogy jöjjön értem, amint csak tud. Azonnal tudott. Az első kérdése az volt, amikor meglátott, hogy vajon felmondtam-e? Mondtam neki, hogy dehogy... Aznap jöttek volna át Zsuzsáék, hogy nálam aludjanak a tesója szülinapja után, de nem kapta meg az üzenetemet, hogy mi felkészültünk a fogadásukra. Felkészültünk, csak aztán el is jöttünk, mert mocsok szarul voltam. Este S. doktornő fogadott a háziorvosi rendelőben, aki szerint csak ki voltam száradva. Felírt valami sókat, amitől ismét hánytam. Nem ez volt tehát a baj, de a hétvége kellett azért, hogy legalább megerősödjek. Merthogy alapvetően elmúlt eddigre minden tünetem.

Szombat: Reggel hánytam ugyan, de alapvetően jól voltam. Este mondtam Anyának, hogy szerintem hőemelkedésem van. Rátette a kezét a homlokomra és megállapította: hat-kettő. Mondtam neki, hogy hozzon hőmérőt. Hét-egy. Ezt innentől minden este mértük, és minden nap ugyanennyi volt.

Vasárnap: Minden rendben volt! Ettem, ittam, erősödtem. Sétáltam is, de az még nem ment könnyen.

Hétfő: Mint a vasárnap, csak minden könnyebb volt egy kicsit.

Kedd: A háziorvosom 8-tól rendel, mi már 7:40-kor ott voltunk. Vér, vizelet, másnap széklet. Közel 40 percet voltunk benn nála. A vért fekve vették le. Tőle kaptam először Quarelin-t (gyakorlott migrénes), plusz valami fenékbe szúrt fájdalomcsillapítót. Ezektől annyira jól lettem, hogy elmentem megcsinálni két interjút a szakdolgozatomhoz.

Szerda: Reggel székletminta, délben gyönyörű labor (rendelő felé találkozás a háziorvosommal), délután szemész.Semmi.

Csütörtök: Fáj a fejem, hőemelkedésem van. Utolsó ötletem, hogy felhívom az onkológusom.Az asszisztense veszi fel. Lekapcsol egy ügyeleteshez. Ő vissza. Az onkológusom nem hajlandó velem beszélni, csak orvossal. Felhívom a háziorvosom, hogy hívja fel a doktornőt. Megteszi. Húsz perc múlva hív az asszisztens, hogy elő vagyok jegyezve sürgősségi MRI-re aznapra, menjek be. Megtettem.