Most van két hete, hogy szedem a rákgyógyszert és egy hete, hogy... VISSZAÜLTEM AZ ISKOLAPADBA!

Beiratkoztam ugyanis egy gyorstalpaló szoftver tanfolyamra, ami pontosan egy hete, szeptember 4-én indult - akárcsak a többi iskola. Napi 9 óra "tanítás" és még 2-3 óra házi feladat.

Első nap azt mondták az "évnyitón", hogy vegyünk búcsút a családunktól-barátainktól az elkövetkezendő 4,5 hónapra...

Igazuk volt.

Napi 11 óra elfoglaltság, mindemellett kötelező alvás, mert annyira koncentrációt igénylő a feladat, hogy azt fáradtan csinálni nem lehet. Mondanám, hogy éhesen sem, de az az igazság, hogy volt már olyan nap, hogy konkrétan elfelejtettem enni.

De hogy jött ez az egész, hogyan tanulhatok táppénz mellett és mire jó ez nekem?

Kezdjük ott, hogy most vagyok kb a legsúlyosabb egészségügyi helyzetben április vége óta - a papírjaim szerint.

Másfelől fizikailag most érzem magam a legjobban április vége óta - ez meg a realitás.

Szedek egypár gyógyszert: a rák szutymókat, szteroidot gyomorvédővel és múlt hétig nyomattam a Tegretolt is epilepszia ellen, valamint ma ért véget a Milgamma Neuro kúrám. Ezeknek hála, az egészségem karban van tartva. Panaszom nincs (VÉGRE!), teljesen jól vagyok!

Visszamenni dolgozni képtelenség, mert egyfelől shifteket nem tudnék újra vállalni, másfelől nyáron felvettek már helyettem valakit, akivel contractor-ként szerződtek és akit elküldenének, ha visszaállnék. Ezért megmondtam a menedzseremnek, hogy én csak akkor fogok újra dolgozni, ha minden leletem negatív lesz. Most nem az...

Ugyanakkor olvastam egy könyvet (Hogyan gyógyul az agy?), amiben az egyik leginspirálóbb történet egy olyan Parkinsonos férfijé volt, aki a tanácsokkal ellentétben pont hogy még többet kezdett mozogni, belépett egy sétáló klubba, és konkrétan megtanulta tudatból irányítani a mozgását - minek hatására eltűntek a PK tünetei. Megállította a betegséget!

Jelenleg nekem az a "feladatom", hogy hagyjam, hogy hasson a gyógyszer, de közben mit csináljak napi szinten?

Minden vágyam volt újra tanulni valamit, ráadásul a programozással kacérkodom már egy ideje, így kézen fekvő volt a szoftver iskola. Nyáron kendővel csináltam végig az interjúkat, a hétszeres túljelentkezés ellenére felvettek,  rengeteget vitatkoztam a szüleimmel, hogy jó ötlet-e, való-e ez nekem, majd két hete személyesen vittem be a papírjaimat a céghez és coming out-oltam a HR-nek. Ők maximálisan támogatnak (egyikük inkognitóban még a nyílt napjukon is járt és a mappáján van a suli matricája), még a jogászukkal is utána jártak, hogy minden rendben van-e ezzel, sőt, vállalták, hogy a menedzseremmel is beszélnek.

Ekkor született meg a végleges döntés, hogy igen, belevágok, megpróbálom. Ez volt életem egyik legjobb döntése. Nem tudom végig fogom-e bírni, nem tudom hogyan telik el majd ez a négy hónap, de már megismertem 23 fantasztikus embert, újra osztályközösségben vagyok és boldogan kelek fel reggelente.

Szóval vagyok és létezem és imádom a jelenlegi életem! :-)