Jó hosszú nap volt a mai, le is írok mindent hiba nélkül.

Kezdjük talán a hétvégével, mint nulladik ponttal. 

Nem vagyok egy parás típus, de azért most először(?) én is izgultam egy kicsit. Nagyon.

Nem ajánlom senkinek a belegondolást, de a tény, hogy 5 hét alatt a semmiből a kisagyamba nőtt egy közel 2 cm-es daganat, nem beszélve a többi négyről... nos ez nem valami megnyugtató dolog. Értem én, hogy robbanásszerűen fejlődik a tudomány, de a fejemben is robbanásszerűen fejlődnek a kis genyóládák és ez a tudat nem a legkönnyebb.

Versenyfutás az idővel.

Ilyen környezetben pedig még napok is rengeteget számítanak!

Ennek megfelelően a hétvégén (főleg vasárnap) nem sokat aludtam és persze elkezdtem érezni, hogy fáj a fejem a tarkómnál... Apa és Anya sem aludt túl sokat, így remekül telt az éjszaka.

Reggel az Onkológián kezdtünk.

Itt már névről ismernek, a főnővér levette a vérem, aztán át lettünk küldve a főépületbe EKG-ra. A nagy várakozásban láttam Szentesi Évát (épp a labor pokollal vívott hősiesen), meg egy énekes társamat, aki egy idősebb hölgyet kísért, majd nagy nehezen én is sorra kerültem. Az EKG lelet birtokában megmérték a vérnyomásom, majd kaptam egy szobát, ahol megvárhattam a déli vizitet. Másfél óra volt addig, ezt én alvásra használtam (Apa sétálni ment, Anya meg haza a július 20-ai CD-ért szaladt haza - persze nem találta meg).

A viziten nem történt semmi különös, Apát kiküldték, én meg rájöttem, hogy nem is ismerem a Balatoni doktornőt... Mindenesetre a vizit után bejött az orvosom (nem a prof. asszony, mert ő szabin van) és megkaptam az ambuláns lapot, valamint a gyógyszereim receptjeit.

Igen ám, de a gyógyszeremből a patikában nem volt!

Hogy lehet ez? Hát kvótarendszer működik és valahogy a készlet nincs összhangban a rendeléssel :S Ne kérdezzetek többet, én sem értem. Mindenesetre a kvótás gyógyszereket máshol sem lehet beszerezni, hiszen a kvóták intézményekre vannak meghatározva.

Na, megyek vissza a doktornőhöz, aki erre eltűnik a szobájában, majd megjelenik egy bontott üveggel. Ennyit sikerült összebányásznia.

A gyógyszeremről egyébként tudni érdemes, hogy hét számjegyű az összeg, amennyit egyetlen doboz ér, szóval ez kb. a legnagyobb ajándék volt, amit valaha valakitől kaptam... Egyben hatalmas kő esett le a szívemről is. Hát elkezdhetem!!!

Jelenleg tehát szedek szteroidot (Medrol), gyógyszert epilepszia ellen (Tegretol), idegsegítő kúrát (Milgamma Neuro) és a két új csodafegyvert: Tafinlart és Mekinistet. Ja meg egy gyomorvédőt is a szteroid miatt. Kicsit sem leszek megmérgezve rögvest. De nem baj, ez mind fontos, én is tudom!

Az Onkológia után azonban nem haza mentünk, hanem a Vapianóba ebédelni (ez amolyan hagyomány már Anyuval), majd irány az Amerikai út Szegedi doktorhoz (pénteken oda is telefonáltunk és mondták, hogy legközelebb hétfőn dolgozik)! Út közben jött mondjuk egy szobafoglalásom airbnb-n a mai és a holnapi napra, de megbeszéltem a csókával, hogy este hatra érkezik. Jött egy hívás az Onkológiáról is: a képalkotó intézet főnöke (nem mellesleg a nagypapám volt tanítványa, akivel Anya lepaktált a délelőtt folyamán) telefonált, hogy másnap reggel 8-ra várnak egy MRI felvételre a 18-as épületbe - soron kívül.

Az Idegsebészeten azonnal belefutottunk a keresett sebészbe és miután elkezdte olvasni a szombathelyi leleteimet, csak annyit mondott, hogy üljünk le kinn a váróban. Beletelt egy jó időbe, mire visszatért, de megérte várni. Felhívta ugyanis a sebész főorvost (ő volt a másik aki műtött), összevetették a július 20-ai MRI-t és a friss CT-t és a következő megállapításokra jutottak:

- A szeptember közepére előirányzott MRI már késő lesz, azt előre kéne hozni. Náluk viszont elromlott az MRI készülék (megnyugtattuk, hogy ez nem gond).

- Műteni nem lehet, teljes besugarazást adni viszont igen. Ez ügyben keressük meg Sipos doktort az Onkológián

- A Tegretolt emelni kellene 200g-ra, hogy ne legyen több rohamom

- És a legfontosabb: összevetve a július 20.-ai MRI-vel, a most leírt 5 áttét közül 3 novum.

Ez utóbbi tény elég ijesztő. A három kis köcsög 5 hét alatt nőtt oda. És nem is kicsik már...

Az Amerikai útról hazaugrottunk a Szentkirályi utcába fogadni az új lakót, majd a napot a háziorvosomnál fejeztük be. Le volt hidalva a fejleményektől ő is meg az asszisztense is, de közben megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy rajtam kívülről egyáltalán nem látszik, mi zajlik belül.

Nos, ez abszolút igaz!

Mindenkinek üzenem, aki most nem látna, hogy már nem hordok hajpántot, olyan szépen megnőtt a hajam (ráadásul a divatos extra mini frufrumat többen meg is dicsérték!), egy grammot nem változott a súlyom, nem esett be az arcom, egyszóval  full olyan vagyok, mint a műtétek előtt, csak kicsit rövidebb a hajam elöl!  A kedvem se rossz, igazán minden tökéletes lenne egy szép meleg nyári naphoz.

Sőt, tökéletes is!

Ma bevettem az első adag gyógyszereket, és becsszó sokkal kevésbé fáj a fejem!!! :-)