30.-án kedden voltunk Anyuval kontrollon a Klinikán. Addig minden jól ment, amíg nem az volt, hogy Sz doki nyomogatta a fejemet, kérdezte hol fáj, mire meg sem várva a válaszomat Anya kezdte mondani, hogy ott, ahol a koronát fúrták fel a fejemre. Teljesen felment bennem a pumpa és rászóltam Anyára, hogy nem is ott, mire az orvos lecsittogott, hogy hallgassuk végig Anyát. Na szép. Azt mondta, hogy nem lát különösebb problémát, csak nem gyógyul a sebem rendesen, használjak rá peru balzsamot és pénteken ismét látni szeretne. Rendben.

Másnap, a CT előtt még tartottam egy órát az érettségizőmnek, onnan mentem a vizsgálatra, amiről már írtam, majd innen a gimibe, hogy az utolsó simításokat is elvégezzem a következő heti osztályozón.

Csütörtökön, elsején aztán rendeztük sorainkat a könyvelővel, aki rendbetette kicsit a bt. hivatalos ügyeit, nehogy megint bajom legyen belőle. Nagyon kedves ember volt, egyben azt is megfigyeltem, hogy Anyu hogyan kommunikál vele. Hálából szilvabort ígértünk neki is, de azt már Anya egyedül vitte be neki később. A könyvelő után ugyanis még beugrottunk az Aldiba, ahol rendesen kivásároltam magam (és én is fizettem!). De utána nagyon elfáradtam, úgyhogy a nap hátralevő részében leginkább már csak olvastam.

Pénteken egyedül mentem a Klinikára kontrollra (egész pontosan a sógorom dobott el). Megnézték a sebemet, elpanaszoltam a fájdalmaimat (jobb oldalt a fülem mögött, a bal fülemen egy kis rész, meg a fejem tetején), de csak elütötték a kérdést. Azazhogy először Sz. doktor foglalkozott velem, feltűnt neki, hogy duzzadtabb a bal felem és fel akart írni valamilyen gyógyszert is, de aztán bejött F. doktor is és azt mondta nincs itt szükség semmire, csak várjak. Erre Sz. doktor is megjegyezte, hogy végülis a koronafúrásom helyei fájnak (KHM!!!) és persze akkor nem kell semmi plusz. Peru balzsam, várakozás.

Hát vártam. Két napig. Eddigre már többen megszóltak a családból, hogy mire vagyok allergiás, és valóban: a bal arcom meglehetősen fel volt puffadva. Felhívtam hát a Klinikát és mit ad Isten Sz. doktor ügyelt. Elmondtam neki a puffadt bal felemet (és hogy talán ez azért van, mert allergiás vagyok a peru balzsamra), meg azt is, hogy a fejtetőm fáj, de ő letudott annyival, hogy akkor hagyjam abba a peru balzsamot és különben is csak várjak. Hát jó.

Csütörtökig, azaz nyolcadikáig vártam, mert aznapra virradóra már folyt a fejem... Erőt vettem tehát magamon és ismét hívtam a Klinikát. Ismét volt Sz doktor. Menjek be másnap, azaz kilencedikén pénteken. Újra telefon a sógoromnak, újra bementünk a Klinikára (ezúttal már Anyával). Ekkor leszedtek kenetet és felírtak antibiotikumot. Borzasztóan örültem neki, mert szinte azonnal elmulasztotta a fájdalmaimat és olyan energikus lettem a hétvégére, hogy nekigyürkőztem a spejznak.

Ebből persze lett egy nagyobb botrány Anyával (kiabált, hogy nem hajolhatok, de persze nem segített volna, hogy együtt csináljuk) én meg azért kiabáltam, hogy álljon neki, csináljuk meg, akkor hamar készen leszünk. Kettőre lett meg végül, miután dolgoztam vele én 2,5 órát, majd visszapakolt ő... Persze kettőre befutott mindenki és látva az ostromállapotot, inkább rendeltek valami kaját... Pizzát, meg bolognait, ilyesmiket. Nem volt jó hangulatú az a nap és nem is értettem mire volt jó a hisztiroham.

Lényeg a lényeg, azért azt élveztem, hogy ismét tevékeny vagyok, és 12-én hétfőn már ismét a Klinikán sorakoztunk kontrollon. Ekkor a két doki megállapította, hogy működik az antibió és visszahívtak péntekre.

Pénteken (16-án) aztán megállapították, hogy még nem gyógyultam meg, bár javulok, kaptam még egy hét antibiotikumot (amiből egy kis elírási hiba miatt kettő lett, de a doki elintézte azzal, hogy legalább lesz otthon egy doboz tartalék) és elrendeltek egy újabb kontrollra ismét péntekre (23-ára). Hát legyen.

Ezen a pénteken aztán hiába kerestük a Sz. doktort, ő szabin volt, így a F. doktor ambuláns rendelésére sikerült bejutni. Ő nagyon rendes volt, soron kívül fogadott. A második hét antibió alatt kezdett el fájni a nyakam, ki is tapintott egy jó kis combos nyirokcsomó gyulladást. Miután május 28.-ára szerdára ki voltam írva MRI-re, javasolta ennek nyaki kiterjesztését és kérte, hogy az MRI lelettel jelentkezzünk.

Ez történt meg ma (29.-én), de sajnos ezen a remek alkalmon nem állt módomban részt venni. Anya ugyanis a lelettel a kezében maga ment át hozzá megmutatni neki és bár már előtte megtudtam a tényállást és mondtam, hogy odamegyek, nem vártak meg. És hogy mi volt a leletben? Elárulom legközelebb.